Úgy hozta a muszály, hogy a mai hűvös , hétfői reggelt Tatabányán kellett kezdenem. Egy egyéve tartó fejlesztési munka miatt, egy szépreményű munka folytatása okán voltunk hivatalosak az ottani ipari park egyik dán-magyar, elit intézményébe. Kettesben a fiammal, hiszen ennyien vagyunk, mi a csírázó magyar vállalkozás, a versenyképes beszállító-jelölt...
Nemzetünk jobb keze, Matolcsy úr a minap kijelentette , majd akkor lesz kicsiny hazánkban az euro a jó magyar forintot felváltó fizetőeszköz, ha teljesül a beigért 1 millió új munkahely . "Nem sietünk" - mondta a miniszter. "Gazdasági növekedést, GDP-növekedést szeretnénk generálni. Egymillió munkahelyet szeretnénk létrehozni a magyar gazdaságban. Mindezeknek a sikereknek az eredménye lehet az eurócsatlakozás. De előtte nem" - fejtette ki Matolcsy.
A héten az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala soha nem látott egyetértésben , mindössze tíz percnyi erős gondolkodás után elfogadta a január elsejétől érvényes új minimálbérre vonatkozó javaslatot. Bruttó 4500 HUF emeléssel immáron 78 000 csengő , magyar fabatkáért versenyezhet a közel egymillió érintett aktív munkavállaló.
Ha valaki elég öreg, és kellőképpen nosztalgikus a múlt idők populáris zenéjében, már fejben dúdolhatja is tovább a címben félbehagyott strófát, melyszerint is újra dübörög a banda. Bár én ilyen szigorú cimkézésre jelen bejegyzésemben nem gondolkodnék, de a mondatból nem a bandát, hanem a dübörgést kérdőjelezem meg.
Bod Péter Ákos, valamikori pénzügyminiszterünk sötét jövőt vetitett elénk mai szózatában. Amig a gazdasági világ rózsaszinűbb szemüvegű látnokai már az év közepétől úgy általában fellendülést várnak , remélnek a világban , addig kinyilatkoztató még rosszabb várható kilátásokat tálal elénk , és nem csak jelen gazdasági évünkre , de 2010-re is.
Nehezen boldogulok a jóslatokkal, a gazdaságunk épp aktuális jövőlátói meg messze vannak attól a lélektani küszöbszámtól, ami az ökörséget a hitelességtől elválasztja. Nem sikerült eltalálniuk a válság számunkra sanyarú következményeit és hatásait, és nem volt szerencsés a sürgősséggel felvett és felében - harmadában már el is használt IMF hitel érkeztekor még örökéletűnek való dimenzionálása sem. Maradjunk abban , Delphoiban nem lehettek volna főállású alkalmazottjai a jóslatairól elhiresült intézménynek.
Nem szeretem az utólag bölcseket. Tegnap Surányi, ma Bod és nagybajszú sorstársa , Bokros úr is megnyilatkozott. Immáron kivülállóként. Érdekes: ha nem aktuálpolitikusok, milyen jól tudnak beszélni, és milen tárgyilagosakká tudnak válni. De maradjunk a tényeknél: azért vár ránk szomorúság, bánat , könny és államcsőd, mert 2010-re két csapás ér egyszerre minket, magyarokat. Bármit produkál is a majdan fellendülő gazdaság, az eddigi ütemből extrapolálva a nagyzsé, az IMF hitel elfogy. Ráadásul 2010-ben választások jönnek...
Az eddigi gyakorlat nem azt sugallja, hogy egy távozó kormányzat takarékossági, megszoritó, adott esetben afat és egyéb közterheket emelő lépésekkel kivánja kampányát inditani és majdan a választásokat megnyerni. A fosztagátas megvolt, most az osztogatásnak kellene következni, és ez az utódnak semmi jót nem igér....Továbbá nekünk se. Sajnos. Én sem vagyok jós, csak ugye a gyakorlat...
A hivatalos kormányzat természetesen kerüli a pánikkeltést. Csinján bánik jelzőkkel, jóslásokkal, jövőképpel. Az outsiderek kicsit markánsabban fogalmaznak. . Melyik a nagyobb felelősség?Becsapva megvezetni egy nemzetet az utolsó érvénytelen voksig, vagy eleve elrontani az eddig sem rózsás hangulatot?
Emberekkel bánva tudom, gyakorlom: nincs rosszabb esély, mint rosszkedvű, kilátástalanságba taszitott , motiválatlan emberekből teljesitményt kicsikarni. Nincs benne köszönet. De az őszinte szó sokat segit/het/, és szerintem az épp vezető kormánynak is el kéne jutni már odáig: "kellene az őszinte szó". Ha már nincs más eszköz a kezében, legalább ezzel tiszteljen meg minket, majdani választóit/?/
Olvasom a friss hireket.... Esténként szoktam végigszörfölni a hálót, megnézem: mit is ir a hogyishivják, amúgy kiváncsiságból, amúgy egészségügyi karbantartásból, legalább felmegy a nyomás. Néha a gőznyomás is.
Sajnos sok a sablon, mert hónapok óta csak rossz hirek jönnek, válság ami először megáll a határainknál/ oh mily bölcs politikai előrelátás Ferke!/, aztán a mélyülő, a tovább mélyülő, a komoly, a nagyon komoly válságról szóló hireket szemezgetem és sajnos találkozom nap mint nap " a ma ki lopott " hiranyagok mellett a számlálóval. Mennyien kerültek eddig az utcára..... Szépen gyarapszik a karakterek értéke, és fog gyarapodni, ha hinni lehet a jóslásokban, a helyiértéke is, mert a válság mélyül tovább. Ez a válságok sajátja, és mert ezt megoldani nem a vezetés dolga, hát a számláló pörög....
Tehetetlenül sodródunk, mert aki tehetne, tehetségtelen. Aki nem tud tenni, az is. Matt. Matt a munkavállalóknak, matt a gazdaságunknak, matt a szemünk fénye a vacsorára elébünk kerülő kiméletes menű láttán, ami már második napja krumplistészta. Mert már spórolunk, holnap már komolyan takarékoskodunk, utána elkezdünk beosztani, aztán kölcsönkrérni, és utána irány a zaci. Kinek mivel....Valószinűleg a még beadható utolsó, sosem értékként kezelt értékeinkkel. Ha ezt Klapka Gyuri bácsi időben meghesszeli..... uj papirt irogathat kézzel a legfissebb video -reklámjaihoz.
De pörög egy új számláló is. Amúgy ellenpólusként. Az új munkahely számláló. Megmosolyogtató optimizmus az oldalgazdától, hogy konkurenciát állit. 2800 az aktuális szám. Még nem tényszerűen felvett, hanem felvételre szánt emberek számát jelenti.
Egyfajta "fény " a nagy , sötét alagútban. Gyufa lángja.... Mert más a lépték, /sajnos/, más a nagyságrend / sajnos/, és a konkurencia fölényesen vezet, és gyorsabban pörög!!! De placebónak jó. Amolyan álgyógyszernek. Mert el akarja hitetni velünk: működik a sötét erővel szemben a jó. Nálunk ezt úgy mondanák, mint halottnak a beöntés, szart se ér..
Placebó, mint a kormányunk erőlködése a válságmenedzselésre. Ugy csinálnak, mintha. Aztán hátha hat, hét, nyolc év múlva talpra állunk.....Nem állnak jól a csillagok. Sőt! Pont úgy állnak, mint akkor, 1930 körül, a nagy világválság idején. Ha a gazdasági elemzők nem is álltak a helyzet magaslatán, legalább az asztrológiába hitt volna a nagy magyar táltos...De ő bennük sem hisz. Csak a megszoritásokban.....
Pedig a válság megoldásához nem elég az új munkahelyeket számlálni. Talán teremteni is lehetne. Ja, hogy a teremtés Isteni jogkör ? Hát nem annak gondolja magát?
Rosszkor érkezett a baj. Ma a kisebbségi kormányzópárt eresztékei recsegnek, ropognak,hitelképessége , hitelessége 0. Nem egy jó ajánlólevél 2010-re. Koncepciók nélkül, új befektetők nélkül, nehéz lesz a folytatás... De nem neki,nekik. Mi aggódjunk, és legalább mi higyjünk a placebóban.
"Nem kell félni, nem fog fájni......."
Megmagyarázom már az elején: piramis szerű, hatalmas valami. Jelenesetben az az ötlet, ahogy kicsiny hazánkban nagy zsetonokat lehet lenyúlni állami nagyberuházások okán. Minálunk nagy a szegénység, mégis fussa sokmindenre. Csak cimkézés szintjén: M6-os, duna hidból mindjárt kettő, balatoni völgyhid , és persze a sor végére a legfajsúlyosabb , a 4-s metro.
Nem lenne ezekkel semmi baj, épül, szépül , gyarapszik az ország, de a kollektiv nemzeti büszkeségünket mindig elcseszi valami. De nem kicsit, nagyon. Hosszú lenne tételesen elemezgetni , hogyan lett a balatoni autópályán épült völdhigyból a világ legdrágább kétsávos felhőkarcolója, de az is jogos kérdés, mennyire szükséges egy sik területen omladozó műalagutakkal telezsufolt eszméletlen költségvetésű aszfaltcsikba belekezdeni...Nem vagyok csak egy mezei magyar, akit meg fog nyomoritani a válság kb 9 millió honfitársammal együtt, és szegénységünket néhány multivállalkozó és annak nyálcsurgató, /ön/támogató, döntéshozó sleppje csak tovább fokozza. Mert egyszer majd nekünk lesz kész, de a mi forintjainkból fog felépülni....és addigra már aligha élvezhetjük.
Szűkebb régiónál maradva: akkor nyitott ki már megint a gőzszelep, amikor több hircsatornán is a Megyeri - hid körüli újabb gazságokat lehetett hallgatni. Legújabb és leghányatottabb sorsú hidunknak aztán bőségesen kijut.. Először az újpesti önkormányzat akadékoskodása, aztán a budai zöldek áskálodása, utána a máig kijelöletlen nyomvonal, most meg a kivitelezésben közreműködő fő és alvállalkozók közötti piramisjáték.
Amugy szép hid. Kár hogy mihaszna, a budai oldal forgalmát egyenlőre másodosztályú kirádulóutak vezetik tovább árkon, bokron, eddig csendesnek hitt településeken keresztül. Nem volt olcsó hid., de hát ma már semmi se olcsó. Egy ilyen műtárgynál sem volt fontos elem a mennyi...mert ugye bármiáron. A legfőbbvállalkozó állami pénzeket szórt széjjel, és ezt az utolsó grandig kifizette. A fővállalkozó Ganz zsebre is tette. Jó magyar szokás, sógoroktól tanultuk, "osszuk tovább a feladatot" . Hiszen van aki fizet, van aki kaszál, de kellenek alvállalkozók is, akik meg majd dolgoznak. Hát itt is igy történt.Szóról szóra. A legkisebbek, a sorvégén állók persze ahogy illik , pofára estek. Nekik csak a meló jutott, mert a nagy osztoszkodásban addigra elfogyott a pénz. Kerek 1 milliárd!
Mint a gyerekmondókában: ez kitalálta, az kifizette, amaz hazavitte, aki meg kimaradt az sütheti....Szépen felépitett piramisjáték ez bizony, és ahogy ez már ennek a játéknak a természetrajzából adódik, a későnérkezők megszivják.
A Ganz főnöke mert felelős vezető, nem vállalta a felelősséget, mert ezt is igy szokás minálunk. Megpattant, eltünt, pedig még a főportát is eltorlaszolták a "rajongók" Pont úgy , mint az egy milliárd.
Megint csak cimszavak jutnak az eszembe: Baumax botrány, PilisInvest sikkasztás, Pannon-bróker cirkusz, és persze eszembe ötlik Justicia szigora. Felelős vezetők, korrupcióra hajlamos, gátlástalan rablói egy rablókapitalista rendnek, hát reszkessetek!
Mert egyszer majd kifehéredik a gazdaság....................???
