Sosem gondoltam bele, hogy a virtuális tér , mint létező kommunikációs forrás azon is áll, vagy bukik, hitelességét illetően, hogy a blog jegyzője élő , létező személy-e, vagy mondjuk egy alkotói csoport, akik valamiféle anonim , arctalan módon osztják az észt egy közösség felé. Ma szembesültem a kétellyel...
Mogyoród húsz - huszontöt perc, ha jó a forgalom a pályán. Amikor belebotlottam a cikkbe, nem tudtam nem kimenni. Olyan ez mint a metall rajongónak az Ozzy koncert, vagy fociszerelmesnek egy MU meccs bármelyik hazai favágó SC. ellen. Azt mondtam a virágkarneválra szakadt lányomnak a telefonban, lehet hogy életemben egyszerre háromszor nézhetem meg őket: először, utóljára és talán sohatöbbé...
Gyűjtő, gyűjtögető család vagyunk. Na nem feltétlenül a pénzre, takarékoskodásra gondoltam, hanem apró szuvenyírkákra, emlékekre, ajándéktárgyakra , melyek majdan emlékeztetnek az akkor és ott szerzett, látott élményekre...
