Tudom a könyökötökön jön ki a nyavalygásom a hivatali autókról. Autómániás vagyok...hiába. Az élet meg megint produkált egy példát, és persze egyből egy fura grimaszt is a demokrácia, és a választópolgárok felé.
Tegnap chateltem egyik kedvenc Barátommal. Csinján bánok ezzel a minősitéssel, nem jár mindenkinek. Régi a kapcsolatunk, sokat segitett nekem, önzetlenül . Kölcsönösen kioktattuk egymást, őszintén beszélgethettünk a világ bajairól, a saját bajainkról. Nem a szomszédom, messziről beszélgettünk. A messziről jött ember, meg .... nekem bejött.
Olvasom az egyik portál "deluxe" rovatát , mert érdekel, mert élvezem , hogy a kivülállóság fölényes lazaságával tudom élvezni a megirtakat, ergo közvetlen érintetlenségem hiányában kárörömmel élvezem az egyébként emberarcú kapitalizmus gyülekező viharfelhőit.
Nemrég azt olvastam, a fogyasztói túlmohóság nagyban közreműködött a ma tobzódó világgazdasági válság kialakulásában, és ennek most fényes bizonyitékával szembesültem a friss luxusautós hiranyagban/ megjegyzem: suzukim tizenharmadik évét tölti idén, igaz a benzinárváltozások miatt megkimélt futásteljesitményben vészeli aggkorát, de azért összeszorult a gyomrom./ Aggodalom gyürte ráncosra homlokom 49 évének egyébként sem sima bőrtokját, és mert a benzingőz már ifjú korom óta része életemnek, ezért hát illett elkeserednem.
A nagymultú Bugattiról van szó ugyanis. Hát nem egy népautó. A Bugatti Veyron meg különösen nem az. 1000 lóerő, 1000 newtonméter, 1 000 000 euro. Amolyan nagyon leg....Azt sem tudom minek, azt sem tudom kinek, meg azt sem tudom mire tervezték és épitették ezt a méregdrága szörnyet, de nem is szánták tömeggyártásra...
A szépsége ár/értékarányos, amolyan " ennyiért már szép is lehet akár" kérdéskör. Nekem speciel tetszik. Gondolom qurvára érdekli a létrehozóit. A tipust először 300, aztán további 150 kabrióval kiegészitve tervezték , de ebből 50-re még nincs gazda a földgolyóbison.
Elborzadok. A világ egyik legdrágább sorozat-sport-luxus-cupéja a kutyának sem kell? Pedig már az előjegyzésben az akkori 300 darabból 220 darabra kifizették az előleget. Most meg a márkakereskedőkre fog rározsdásodni a speciál fényezésű csoda 50 darabja? Hát mi ez, ha nem a túltermelés újabb eklektikus példája...?
Abba is belegondolok: a gyár talán száz-százötvenfős kollektivája is a kudarc miatt most kollektiv létszámleépités áldozata lesz, és továbbszaporitja majd a munkanélküliek savanyú kenyerét evő seregét...Belegondolni is szörnyű.
Ha már a válság a nagyon gazdagokat is sanyargatja, és megszoritásokra ösztönzi, az szivszoritó élmény. Azért magyar szivem egy cseppet tud örülni is: igaz arab származású, de hazánkban élő vállalkozónk is enyhitett ennek a cégnek a katasztrófális helyzetén. Ha ő nem nyúlt volna a pénztárcájába, ma a gyárudvaron 51 lenne az eladatlan autók száma...
Ps: Ezt köszönetemül amolyan jutalomjátékként ajánlom mindazoknak, akik biztattak a további fáradtgőzöm leeresztésére e helyen is.
Befejeződött, pedig körmünket rágva éjfélkor megnéztük az RTL szinte alig elfogult összefoglalóit az argentin Dakarról. Hál istennek...Már aggódtam Anikó helyben szül, állva.
Autós szakmából indultam, még valamikor Drapál után , Kesjár előtt. Ugyanabból a közegből. Sokat tanultunk abban az iskolában: szakmát, tudást, önzetlenséget/ akkor még erre is szükség volt/ és persze milliom naivitást, mert akkor a magyar-baráti autósport zárt körű , speciális amatőrös-kgsts - viszonyok között zajlott. Aki kitört a BBK-ból, gyanus lett, vagy már helyből handycappel indult. Alig maradt évonalbeli, aki eredményesen összemérte, képességei alapján, s persze sponzorai okán összemérhette magát a valóvilággal.
Akinek a Balatoni névvel fémjelzett Skoda mond valamit, vagy Ferjáncz Alpine Renaultjai elsőre, winchensterből ugranak be, az tudja miről beszélek. Az illető nevek: tisztelet nekik, úgy tették le névjegyüket egy-egy versenyük itinerje mellé, hogy szponzoruk pénztárcája és tehetségük, képességük össze nem volt mérhető a maiakkal szemben, és eszükbe sem jutott összekeverni a megélhetést a sporttal, annak igazi fair-play szellemével.
Régóta szenvedjük a Rádió-Bridge akkor ifjú, közgazdász versenyzőjének nagyivű karrierjét az oktánszagú sportokban, de azt hiszem, és ezt benzingőzös tüdöm sugallta belső meggyőződésem , most az argentin dakaron kivillant az a bizonyos fehérje....Mert eddig beértük/?/ a kábitással, a futottunk még dicsőséges "eddig ilyen még nem volt", minősitésekkel, ami az RTL-nek a pénzéért járt. Aki akarta, elhitte: ez nekünk siker.
A média butitása végül is erről /is/ szól. Hősöket akar teremteni. De mivel? Barna féle félinformációkkal, agyonhallgatással, félretájékoztatással.
Mert félmagyar Szalay Balázsunk visszalökte Palik-át a 22. helyre. Igaz. Mert Szalay annyi viszontagság után átverekedte magát egy spec.szakaszon, ami jónéhány versenyzőnek tévelyegve az éjszakában teljesithetetlen feladattá vált akkor. A szervezés mindenkinek egyformán rossz volt, ez nem kifogás....ezért a sportszerűség irott szabályait a rendezők érvényesitették, sokan hátrább sorolódtak a tévelygők közül, köztük a mi-lacink is.
De ....Volt egy másik szabály is, amit korábban többen, Palik-áék is elfelejtettek. Amikor Szalayék a parton várták az önkéntes segélyt törött kormányművel, segélykamion nélkül. Tessék emlékezni. Mindenki otthagyta a "sérültet" , Palikáék kamionja is! Pedig papiron ők nem is versenyeztek.....!!! Márpedig a "Dakar" ősszabálya is ismeri a segitségnyujtás fogalmát, hiszen, a sivatagban ez szószerint életmentő is lehet! A kutyát nem érdekelte a versenyben lévő RTL-s csapat autójában, kamionjában, hogy egy piros-fehér-zöld honfitárs integet a szélen. Tessék ezen elgondolkodni! Szóval hová tünt a démoni hit?
Palik-a megsértődött, nem nyilatkozott, feldult volt. Oka volt rá. Megfosztották őt a legjobb magyar cimtől.Miközben őnmagát foszotta meg a sportserű magyar rangjától. Ha Szalay nem reklamál, ha Szalay a világvégéről szoros küzdelemben lett volna 23.most ő lenne a titokban II. számú nemzeti hős. Igy mostanság a nemzet I. számú szégyene, miközben Lacusért gyászol az autósportunk, a szponzorcsatorna, sőt Anikó is....
Szalay a szégyen? Palik László az! Aki nulla szakmaiságával, végtelen szerencsejével, szponzorai rengeteg pénzével a mindenttudó autós, a verhetetlen magyar imagéjéval előfordul a Hungaroring elnöki székétől a kecskeméti beton forma-1 szuperpilótájáig mindenhol, mert nekünk médiafogyasztó amatőröknek ez is egy példa. Pfffffffffff...........
Hát a mi Zsoltink sem volt az, az indianapolisi egy pontja ellenére sem az autósport szuperlativusza, de ha valamit alul lehet múlni, no akkor most jogom lenne megkérdezni: Lacus! Hová tünt a tisztesség, a magyarság, a fair-play?
Ott maradt a pampák elbénázott éjszakai szakaszán, és sorsszerűségből. Mert a gyomrom háborogna, ha ebből a senkiből lenne autósportunk nemzeti hőse.
Vagy ennyire nincs értékitéletünk?
