Már nincs egy fél nap, és magunk mögött hagyhatunk végre egy évet, megint, végre. Egy olyan évet, amit boldogan fogunk felejteni, miközben titokban tudjuk, még ez is jobb volt, mint amilyen a következő lesz.
A szokásos karácsonyi , év végi üzenet-, és jókívánság váltások közibe kaptam ezt a verset.Szerintem minden benne van ... Ezzel kívánok minden kedves Blogteres barátomnak békés ünnepeket, kitartást a ránk köszöntő, de köszönést el nem váró időszakra!
A TÉL
Amikor kopogóssá válik a lépés hangja,
Az ember a havazást hallja,
De jó a kandalló tüzébe bámulni,
A az ársztott melegbe beleájulni.
Ha megváltozik télen a világ,
A szabad levegő most élesen vág,
Magunkra szedünk mindent, amink csak van,
Hogy a meleget őrizzük magunkban.
Így összehúzódik körülöttünk minden,
A lombok már lehullottak teljesen.
Egyedül a fenyőfa tartja magát,
S ontja magából illatát.
A költöző madarak rég elvándoroltak,
Nagyobb teret hagyva az itt maradottaknak.
Kiknek a téllelt kell megvívni harcát,
S mutatni kitartó kemény arcát.
A nagy bőségből most a szerénység az úr.
Az élet sehol sem megy gondtalanul.
A tél minden élő kemény próbája,
Megerősödik, aki és ami kiállja.
A mackók is vastag prémmel megáldva
Barlangban húzódnak meg, míg a tél járja.
Álomba merülve kivárják azt,
Hogy a Nap meghozza újra a tavaszt.
Így hullámzik az élet télen nyáron,
Csak a lélek az, ami túljut minden határon.
Ha a hó belepi a házat, utcákat,
A fagy szorításában az ember magába szállhat.
Ilyenkor idő és alkalom is van elmélkedni,
Az elmúlt jóra és rosszra visszaemlékezni.
Eldönteni merre tereljük az életutat,
Amit a múlt ilyenkor megmutat.
2010. novebmer 12. A Krónikás
Boldog Karácsonyt!
