Generációs üzenet

Honnan tudod, hogy 2011-ben élsz? Hát innen!

 1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.

 2 Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.

 3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.

 4 E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.

 5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel,
mert nincs meg az email címük.

 5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három
különböző cégnél dolgoztál.

 7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.

 8. Felhívod a családot, hogy megtudd otthon vannak-e, miközben
hajtasz be a garázsba.

 10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.

 11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10,
20 ,30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz
vissza érte.

 12. Reggel az első,hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt
kimész kávéra a konyhába.

 13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod!

 14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.

 15. Túl elfoglalt vagy, hogy észrevedd, hogy nincs 9-es ezen a listán.

 16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.

 17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5-ös van a listán.

 18. Ezt is megnézted, újra...

 19. ... és most röhögsz magadon!

 20. Gondold végig, hogy miért!?

Akik 1975 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, akik 1975 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk!

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon.

Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk
és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.

Mi még csapból    ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. /Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz .
Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá
külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették,
hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt,
nemhogy mobil. Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem
lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az
a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági
rokona.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta
unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.

Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki
Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátra  szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.

Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja
mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele),
és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin,
viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.
Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem    ismerte az édesítőszert,
viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videólejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt
Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek.
Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis
itt vagyunk.
Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. 

Focizni is  csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is:

azt csináld, amihez értesz.

Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az
ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat
kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.

Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már
sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se
mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak
mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség,
a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a
mélységét.

Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

 Mi, "öregek" tartsunk ki, nagyon jó egészséget kívánok Nektek még úgy 75 évig!

 Mindenek előtt szép és mosolygós napot kívánok!

Tovább »

Címkék: élet, korosztályok, ritmus