Kedveseim!
Mindenki aki eddig figyelmesen keresgélte a bejegyzéseimet, ezért vagy azért. Érdeklődve, kiváncsian, vagy csak mert vitatkozni akart. Vagy mert csak simán fikázni akart. Eltelt vagy bő két év, amióta pótcselekedtem és teleszennyeztem a teret. A gondolataim, ilyenek olyanok egy ember lenyomata volt : XXI század, Magyarország, aláírás: Tagore...
Éldegél egy félévszádos vén geci ebben a 93 ezer négyzetkilométernyi elme-intézetben és egyre ritkuló módon ugyan, de még fogyó neuronjai melléktermékeként időnként ideböffent egy gondolatot a nagyrabecsült közösségnek. No nem magvasat, csupán ami a bögybe kerül. És mert ez a bögy kapacitásilag véges, ha valamitől telítődik, ki vele...
Még létezek. Diplomás minimálbéres kényszervállalkozóként örülök annak, hogy összetarhált , igaz ki nem fizetett munkáim okán még vagyok, nem apasztva tovább az aggasztó népességfogyási adatokat. 51 éves fejjel, akár fel is akaszthattam volna magam, ha akadna a panelemben egy méretes gerenda. Se gerenda, se elszántság... No meg a vigasz-rizsa, a becsületes munka megtérül.
