Tegnap ajánlott levelem jött. Ahogy azt illik, meg sem próbálták kézbesíteni, csak bedobta a kézbesítő az értesítést, másszak inkább majd én utána... Az értesítőn a kriksz-kraksz betűkből a feladó egyértelműen kivehető volt: APEH.
Nyomott gépészként mindig is irigyeltem a jogászokat. Mert ugye amíg az én szakmámban fekete van meg fehér, egy csavar vagy bírja a terhelést és működik a szerkezet, vagy szakad, törik minden, addig ugye a doktoréknál ... Adva van egy törvény és annak szövegkörnyezete, aztán adott egy életszagú szituáció, úgyismint jogi eset, aztán jönnek a vájtagyúak és ahányan csak vannak, bebizonyítják hogy mi a törvényes, vagy éppen annak ellenkezőjét. A szakma meg rajong és kikiálltja ezeket betűcsűrőket sztárügyvédnek.
Ezek a srácok nem tréfálnak. Ez már tempó a javából. Eleddig azt hittem, naívan , hogy sodródnak a helyzettel, brainstorminggolnak, és próbálják tömködni a tátongó lyukakat a rendszerben. De nem. Ez egy tudatosan felépített koreográfia.
Eddig hozzá voltam szokva ahhoz, hogy a dolgok történnek. Hogy miért úgy? - csak, hangzott , ha volt egyáltalán válasz . Vagy azért történtek úgy , ahogy , mert akkor jobb lesz nekem, nekünk - mondták. A döntéshozók döntéseket hoztak, és mi vezetve, megvezetve tudomásul vehettük azok következményeit.
Az aszfaltcsík hosszan kanyarog végig a településen. Mifelénk, az út rossz oldalán van a faluvége, az út másik oldalán kezdődik a település. Ezzel a kétsávos , burkoltnak látszó közlekedési műtárggyal vagyunk lekerítve , mint a marhák a villanypásztorral, nehogy be tudjunk tévedni a tilosba. Autók , kamionok, buszok sorjáznak rajta kora reggeltől napnyugtáig, meg tovább, átjutni közöttük a túlfélre csak a fürgéknek. Odaátra születni kell...
A mindent elsöprő urnás forradalom látványosan vonzó ígéret halmokra építkezett. Felesleges volt ugyan licit-versenyt tartani a nagyotmondásból, az eredményt már jó előre boritékolni lehetett a választói szokásjogból, meg a választék ismeretében, de a kétharmad baromira kellett . Mostanság látszik már, miért....
