Mezei, filléres viaszkorongok, olcsó , aluminium héjban. Bár odakint vakít az őszvégi nap, idebent, az ablaktábla belső oldalán ezeknek az apróka mécseknek a puha , billegő lángja, fénye versenyre kel vele.
Ülök a vacsorámmal kettesben, háttérben aláfestő zajként az elfogulatlan , őszinte esti hírműsor . Tökmindegy melyik, mert mindegyik ugyanazt mondja, mindegyik politikailag elfogulatlan és mindegyik őszinte. A sporthírek elé becsusszan Pali bá. Megáll a számban a falat, kénytelen vagyok a tévé felé fordulni.
Az október 23-i megemlékezések amolyan népünnepéllyé, és egyfajta családi piknikké sikeredtek. Óriási PR munka volt mögötte, hiszen míg bezzeg korábban vaskordonokkal zárták el az ünnepelni akaró / ? / tömegek elől a Kossuth teret, idén még az ország házának kapujai is megnyittattak. Ugye mecsoda különbség?!
Jeles ünnepünk előestélyén az uralkodó rend kiszórta jó szokás szerint az elismeréseit , kinek kinek érdemei szerint. Így van ez jól. Végül is mikor , ha nem ilyenkor illik kifejezni a hálát a magas szinvonalon elvégzett munkáért, egy - egy kiemelkedő teljesítményért, esetleg a folytatólagosan elkövetett hosszú és nyálas nyelvcsapásért...
A modern kori Déva várában amit benyújtanak éjszaka, megszavazzák azt másnapra. Aztán majd várhatjuk mikor dől a nyakunkba , merthogy retorika ide, szemfényvesztés oda, hogy az egész szmötyi a nyakunkba borul , az tuti. Péntek éjjel például benyújtatott a 2011. évi egykulcsos szja törvénycsomag, amely fő pillére volt az urnás forradalomat kiváltó ígérethalmaznak. Ugye a söralátét hasonlat még mindenkinek megvan...
Öles szalagcím a ma reggeli bulvárban: " Távozik Erdélyi Mónika az RTL csatornáról, sőt távozik úgy általában a televíziózásból. " A sokunk által cikizett délutáni standart programnak úgy tünik, mindörökre vége, nincs tovább maunika show. Hazudnék, ha most azt írnám, unalmasak lesznek a délutánjaim a tévé előtt, és akkor is hazudnék, ha azt írnám, bánatos könnyeimet itatom a hír hallatán.
Amióta csatlakoztunk az Unióhoz, dúskálhatunk a jobbnál hasznosabb pályázati lehetőségekben. Nagyon sok hasznos, szükséges, az eddigi szűk szakminisztériumi - önkormányzati büdzséből nem finanszírozható beruházás került, és fog kikerülni ebből a látszólag kifogyhatatlan forrásból. A kifogyhatatlanság alatt elsősorban a pályázatkiírok azon fantáziáját értem, amire a címzett eu-s pénzeket szánják.
Elborzadva, megdöbbenve bámulom az ország eleddig legnagyobb ökológiai katasztrófájáról szóló híradásokat, nézem az életük munkájának eredményét egy pillanat alatt elvesztő emberek kétségeesett küzdelmét a semmiért tovább, és közben hallgatom a "szakmai" stáb elképesztően ostoba kommunikációját a "nem történt semmi visszafordíthatatlan" rózsaszínű ködébe burkolózva, miközben süt róluk, hogy fingjuk sincs a hogyan továbbról.
A bérház ahol laktunk , tipikus körgangos épület volt. Négy batár magas emelet, elől a liftes úri lépcsőházzal , hátul a cselédeknek szánt majdhogynem csigalépcsősorral. A lakások is a békebeli 1930-s léptékeket és társadalmi szinteket tükrözték méreteikkel , elrendezésükkel és komforftosságukkal. Az utcai fronton, városligeti panorámával négy-öt szobás , világos , polgári lakások voltak, míg a hátsó traktusban egy , másfél szobás , befelé ablakos lukak szolgáltak lakásul.
Napra pontosan egy éve történt , hogy valahol feleslegessé váltam. Napra pontosan egy éve történt, hogy valaki ki jelentette , útban vagyok. Napra pontosan egy éve , ... már nem is emlékszem vissza, talán kicsit meg is haltam. Arra emlékszem csupán, értetlen arcok néztek rám, és valaki, akit éppen köszönteni akartam valamilyen alkalomból, megkinált egy pohárral a nekiszánt ajándékitalából.
