Tudom , vagy legalábbis
sejtem, hogy a
labdarúgás nem az a téma , ami
szűk kis
közösségemet tűzbe-lázba borítaná.
Végül is
megértem, sőt azt is bevallom,
hogy magam
sem tartozom a
tévétszétverődobozsörrelanyázó
elvetemült B közepes táborba.
Oda van
már a
fénykor, amikor egyszem jóapámmal
késremenő vitákat folytattunk egy-egy
leshelyzet okán, vagy
amikor még
nagyobb ajándéknak számított
egy-egy kettősrangadóra való
meghívás a
málófélben lévő nemzeti
félkaréjba…
Tovább »
Címkék: é-korea, szeretett vezető, vb
A minap olvastam egy izgalmas
receptet a "csülök pékné módra"
című örökzöld gasztrocsemegéről, amit
bevallom itt mindenkinek, személyszerint
igen-igen kultiválok. Azt is bevallom,
svábos lakhelyem miatt ennek eredetiét
, jelesül a "sweinehaxét" is
volt szerencsém különböző interpretációkban
élvezni, helyi illetve őshonos előadásban.
A receptszerzőnek megigértem akkor, hogy
bemutatom az én verziómat is, íme:
Tovább »
Címkék: csülök, pékné, római tál
Mostanság megint
munkajoggal /is/ foglalkozom, egy
korábban már
személyesen átélt, aztán
szerencsésen elfelejtett jelenséggel: melynek
szakneve a
mobbing, magyarra általában munkahelyi
terrorként
fordítják.Belebotlottam egy tanulmányba, melynek
részleteit kicsemegézem,
hátha másnak is
hasznára válik, vagy esetleg
vezetőként okul belőle.
Tovább »
Címkék: munkahely, munkajog, zaklatás
Tegnap adta hírül a sajtó, hogy
világcsúcs született a János-hegyen.
Bevallom a
bulvár szalagcímektől gyárilag
van hányingerem, de mert tech-tud
azért érdekel, megnéztem miből is lettünk
már megint
világcsúcstartók.
Tovább »
Címkék: kisördög, oszkó, panoráma
Az automobil alig múlt száz
éves játékszer. Kezdetben vala az
ördögi szerkezet, amelyet nem állati
erő vontat, hanem valami
rejtélyes találmány. Pöfög benne
valami istentelen masina, és
száguldozik a kezdetleges utakon
valami rettenetes sebességel. Volt hely /!
/ , ahol törvény írta elő, hogy
ember menjék a masina előtt, és
zászlójával, sípjával jelezze a
közelgő veszedelmet...
Tovább »
Címkék: baleset, példabeszéd, vezetők
Egy generáció,
egy életmód, egy érzés. A vadság, a
függetlenség és a
korlátlan szabadság eszköze, egyben
szinte örökre a
neuronokba égetett jelképe.
Bőrszerkó, marcona és
lehetőleg szőrős viking ábrázat ,
egy police
design napszemcsi, és az elengedhetetlen
hosszúvillás chopper, lehetőleg
valamelyik az elnyűhetetlen
Harley-k közül.
Tovább »
Címkék: h-d, pokol angyalai, szabadság
Vészesen fogy a magyar. Már
számlálók figyelik a csökkenést
köztéren és internetes portálon is.
Igaz a két számadat nem
pontosan ugyanaz, de egy -kétszázas eltérés
nem oszt nem szoroz. Az életmódunk,
meg főképpen a rossz táplálkozási
szokásaink vannak bűnbaknak kikiáltva,
pedig ezt alantabb cáfolom:
Tovább »
Címkék: indok, magyar, népességfogyás
Mindig
is álmodtam
róla. Igen , eljön majd az a nap, az a
pillanat, amikor ünnepélyesen , megadva
a módját
a történetnek, az eseménynek
súlyának ott áll majd az emelvényen,
öltönyben – nyakkendőben,
hosszú haját copfba
rendezve az
én egyszülött fiam, és átveszi öt
év fárasztó, izzasztó,
sokszor szülőket is meggyötrő
tanulmánya után az életbe -
szabadulólevelet, a diplomáját.
Tovább »
Címkék: diplomaosztó, esemény, ünnep
Tudom én azt, hogy a rúdban
készített felvágottaknak, a kolbász
árunak rendszerint két vége van,
feltéve ha az emberfia megengedheti
magának azt a luxust, hogy rúdban
vásárolja. Kivételt képez a
fentiek alól a páros kolbászok
szűk csoportja, mert ott félelmetes
logikával, és némi gyors
fejszámolással a végek száma
megduplázódik...
Tovább »
Címkék: emlék, hentesáru, kolbászvég
Hétvégi komolytalanság...:)))
Tovább »
Címkék: mindig így, viccek
Foghatnánk
a melegre.
Az emberek hőségtűrőképessége kifejezetten
rossz, a
többség a
fiziológiai szenvedését türelmetlenségben, ingerültségben ,
agresszióban vezeti le. De amikor az egész
elkezdődött, még nem volt hőség,
sőt… A
kifogástalanul palóc Reisz
Bandi tán
azt mondta volna akkor, ott
: aaz
évszaakhoz képest kifejezetten
hüvös, nedves ciklonokkaal , csaapaadékkaal kevert
kora nyaari
idő vaarható.
Pedig
mégiscsak elindult valami itt a téren, a langyos, egyre
fogyó és
egyre silányabb blogtéren,
pedig akkor
még igazándiból ubiszezon
sem volt,
lehetett volna miről csámcsogni,
vitatkozni, veszekedni
majdnem úgy
mint régen,
a blogtér
fénykorában, az oly
sokszor és
oly annyi
helyről visszahallott, visszaolvasott
dicsőséges parakovácsos –
prosperós időszakból…de persze már semmi sem,
az ami.
A tér,
az istenadta blogtér, sokunk játszótere olyan
amilyen. Kritikával lehetne illetni,
de minek.
Blogger ugatás
az égig…?
Messze van. Sokan, sokszor próbálkoztak
javaslatokkal frissíteni,
technikai tippekkel a
szolgáltatási szinvonalat
javítani, hasztalanul. Végül is a mindenkori
erényére
nem is oly
rég választ
is kaphattunk egy
gyorsan mintegy válaszul
kirakott vezérrel, ez így nagyon fasza…
Ez van
ezt lehet
szeretni, akinek meg nem tetszik ,
húzás: felsorolni is hosszú lenne csak
az általam átélt
majd két
év alatt
hányan fordítottak hátat,
tűntek el, vagy választottak
más helyet
gondolataiknak .
A
tartalmi szinvonal már más tészta. Az nem
hárítható, mert az a mienk. Enyém,
tied , övé, aki billentyűzetet ragad,
és szabadjára engedi a közlendőit, gondolatait maga
feleljen érte , ezt nem kell,
nem is
érdemes ragozni. Ameddig
szeretett kormányunk, kétharmados
hatalmánál fogva , / lásd még : népakarat, közóhaj,
stb / demokratikus sajtószabaság
filozófiája okán
a pofánkra
nem lép,
addig bárki
bármivel szerepelhet, idebökheti, aztán
majd akit
érdekel elolvassa, vagy nem…
No a vagy nem borította
ki a bilit.
Újításul / figyelj! mert itt a lényeg !
/ boldog-boldogtalan a
címoldalra kerülhetett bármivel.
Frissités? Esély a
bemutatkozásra? Sikerélmény az újonnan érkezőknek?
Lehetne
akár ez
is kiemelési szempont,
de szerény véleményem
szerint nem
erről van
szó. Ez
tudatos provokáció! Igen is hölgyeim
és uraim,
tudatos provokáció velünk szemben,
veletek szemben, mert …
ugyan sem
a szinvonal, sem az
olvasottság mit sem
változott. De legalább beindulhattak
az indulatok! Pont úgy mint a fénykorban,
az ősidőkben, csak most a SEMMIRŐL! És mert a semmit nem lehet tupírozni, jöhetett
az alternatív váltópénz, a
megmondom
a frankót
beszólások, a személyeskedés,
a minősítgetés, a bunkóskodás…
bravó!
A
kattintás-számok szépen emelkednek,
az olvasottság csak-csak
gyarapszik és a felület reklámértéke
lám-lám örvendetesen nőni fog. Mert erről szól a történet.
A tartalom
oly jelentéktelen, az itteni írásművek
oly jelentéktelenek, a szereplők
oly noname-k, hogy kikerülni
a nagy
publicitybe innen úgysem
lehet. Amatőrök,
hobbyfirkászok a szó
legjobb értelmében vett
privi-morgolódok vagyunk, egy
hasonszintű játszótéren ,
ahol a
tartalom , mégha az mégoly magas is lenne, a kutyát sem érdekli. Tisztelt
Blogger társaim! Meg
lettünk szépen vezetve. A
silány vezérblogok tünékeny dicsősége
mint újdonatúj haditechnikai eszköz
így
kavar vihart a
pocsolyává büdösödött állóvízben , és
így lehet
az amúgy
sem magvas szellemi
szintet tovább zülleszteni . Előre
megfontoltan , célirányosan
, egészen
más szakmai-pénzügyi szempontok
alapján vezérelve, motiválva.
Az
oldalgazda most visong a boldogságtól, mert
számítása bejött.
Acsarkodás van, anyázás van,
és kattintásszám van és
forgalom van. És szellemi nívó…? Ja ugyanmá kérem, az meg ki a faszt érdekel?
Így is lehet …
Nem fogok,
mert nem
kívánok állástfoglalni egyetlen vitatkozó
fél érdekében, akik ezért vagy azért
összetűzésbe keveredtek egymással
„véres-komoly”
véleményváltásuk okán.
Kinek-kinek szíve joga
álláspontja védelme, jól felfogott
érdeke vélt, vagy valós
igazának bebizonyítása.
Tegye! Ha ezt bunkó
módon teszi, arra is lehetőség van,
hiszen nincs moderáció,
nincs szűrés, legfeljebb self-made
technikákkal. Fel is mentek minden
szereplőt ezúton, mert ezt a szintet már alig lehet
lefele űberelni.
De egy apró
intelmet ide a végére hagy
tegyek: ha
már a
gazdaságos üzemeltetés ekkora
prioritás, legalább mi
bohócai, alanyai, szereplői a
közösségnek próbáljunk meg
embernek maradni.
Köszönöm…
Tovább »
Címkék: blogter, szinvonal, viták
Ha valaki elég öreg, és
kellőképpen nosztalgikus a múlt idők
populáris zenéjében, már fejben dúdolhatja
is tovább a címben félbehagyott
strófát, melyszerint is újra dübörög
a banda. Bár én ilyen szigorú
cimkézésre jelen bejegyzésemben nem
gondolkodnék, de a mondatból nem a
bandát, hanem a dübörgést kérdőjelezem
meg.
Tovább »
Címkék: gazdaság, statisztika, ugrás
Amikor Talema és
Nyervi
felkértek erre a játékra, mélyen
magamba szálltam turkálgatni, mi is
az a hét / miért pont hét,
mééé nem tíz, vagy csak három???
/ jó tulajdonság , amit érdemes
lenne mintegy névjegyet idetenni a
nagy közösségi asztalra. Előrebocsájtom ,
nem a bőség zavara miatt
késlekedtem...
Tovább »
Címkék: játék, jószágaim, mém
A "Nemzeti Együttműködésről" szóló, úgynevezett politikai
nyilatkozatot egy pénteken megjelent kormányhatározat
értelmében minden államigazgatási szerv
épületében ki kell helyezni. Ebbe beletartoznak a
katonai épületek, valamint az állami intézmények területi szervei
is, és a kormány felkéri a tőle független intézményeket is, hogy
tegyék ki a nyilatkozatot. Orbán Viktor "szózatát" ráadásul a
kormánytól független intézményekben, a bíróságokon, a nemzeti
bankban és az önkormányzatokban is kötelezően közszemlére akarják
tenni - olvasható a közleményben.
Tovább »
Címkék: kötelező, nyilatkozat, szabvány
Aki elég régóta olvasgat, annak
nem jelent velőtrázó újdonságot a
közlés: alapvetően élek-halok a
mindenféle járművekért. Nosztalgiám a
mozgó, guruló, repülő masinák iránt korán
elvetélt első szakmámban gyökerez , kinőni
ezt a vonzalmat negyven év is
kevés volt. Ha azt is megjegyzem,
hogy mindehez még párosulhat némi
technika-történelem iránti szeretet is,
akkor nyugodtan kijelenthető a
minősítés : perverz egy alak
lehetek.
Tovább »
Címkék: fesztivál, solymár, trakesz
