Végtelenül félve nyúlok a témához.
Több oknál fogva: egyrészt valami
különös empátiát érzek fogyatékos
sorstársaim iránt, talán azért is
mert magam is belekóstolhattam
kilenc hónapra / milyen fura: pont
kilenc hónap míg egy emberke összeáll
/ ebbe a státuszba. Másrészt mert
drámaivá válik helyzetük , mert az
épek társadalmában Ők végképp az
esélytelenek hendikepjével versenyezhetnek
csupán, és ez a modern kori
Tajgetosz sokuk számára egyenlő azzal
a véggel, amit születés, baleset, betegség
számukra életútként kimért....
Tovább »
Címkék: forgalom, koldus, város
Estefelé végigbotorkált a kutyaszaros
járdán, bemenekült a csak
bennfenteseknek felismerhető "művészbejárón",
és a ruhatárnak álcázott lomtárban
átöltözve lecserélte a napi koszost,
a csili-vili, de ódivatú szinpadira.
Miközben izületeit egyesével kiropogtatta,
kilesett a kulisszából, gyűlik -e
elégséges fogyasztónépség, akiknek igényes
hallójárataiba varázsolhatja majdan az
esti részegség kisérőtaktusait.
Tovább »
Címkék: bár, esély, zenész
Akik 1960 -as években születtek, azok valódi hősök,
olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De
tényleg!
Gondolj csak bele, az 1960 -as években születettek, azaz MI,
kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt
gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se, viszont bizton
tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A
gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem
volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók
sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni
mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes
biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent
pontosan az ásványvíz.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen,
ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy
élünk és megvagyunk, hiszen még vezetékes telefon se nagyon volt,
nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli
kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek, és nem tört
ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfű még
nem érkezett Európába.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszerűen mi voltunk a hibásak.
Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és
gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem
nagyon szóltak bele ebbe sem.
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonald's-on
edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek
bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis
itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont pöttyös
dobozban volt, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi
szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont
tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és
mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme
alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg
háborítatlan nyugalomban.
Számítógép egy volt az országban valahol a Tudományos Akadémián,
tévéje se volt mindenkinek, nemcsak hétfőn volt adásszünet, hanem
pénteken is, nem volt diszkó és mp3 lejátszó, és a kislemezek
lejátszásához külön kis korongot kellett a lemezjátszó közepére
illeszteni. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk
kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha
mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem
kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem
vittek és nem hoztak a szülők autóval (nem volt nekik)... Mégis itt
vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem
ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk
egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi
seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott.
Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg
mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz,
pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak
csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb
állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett
magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen
megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után,
úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon
vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem
sírtunk otthon a szülőknek.
Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha
vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni,
hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a
felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani
fiatalok értetlenül mosolyognak.
Tovább »
Címkék: 1960, emlékek, történelem
Furcsa kérdést vet fel számomra
az index mai bulvár vezéranyaga /
http://velvet.hu/celeb/2010/03/10/vetkozo_szinesznok/ / .
A hazai média is még időben rájött,
meg úgy az ötvenes évektől
kezdve Hugh Heffner is, hogy a
pucérkodás baromi nagy üzlet.
Amióta nő van meg férfi , és
Ádám még Évát egyszál levélben
szemlélhette, az élmény genetikailag
elrendeztetett. A fejlődés persze
azóta töretlen, takarni a takarni
valót, kiemelni a kiemelendőt,
kihangsúlyozni ami vonzó , és becsapni
a kukkolót.Mert hogy ez az
egészséges túlélési ösztön. Ma ezt
mellesleg divatnak hívják.
Tovább »
Címkék: bulvár, index, playboy
Nem szeretem a plázákat, a
bevásárlóközpontokat, a mindenféle hyper-,
meg szupermarkateket, de ez van.
Betelepül a szádba, teledobálja a
postaládádat, és kikerülhetetlenül terel a
körforgalomba telepített leágazásaival önmagába.
Terel aztán körbe-körbe az
eladóterében és mire rájössz , hogy
áruelrendezésükkel kihasználni akarják csak
mohó szerzési ösztönödet, már tele
a kosár. Ha még csak a kosaram lenne tele...
Tovább »
Címkék: akció, átverés, narancs
Tudom buta kérdés, de előljáróban
fel kell tennem a kérdést a
miheztartás véget. Meg tudja-e valaki
mondani , mennyi a szakítószilárdsága a
gyermelyi , 4 tojásos házitésztából készült
makaróninak, vagy mondjuk az
ugyanezen gyártó, ugyanilyen specifikációjú
spagettijének? Esetleg vállalkozna-e valaki
arra, hogy anélkül, hogy tovább olvassa
ezt a bejegyzést, megsaccolja, hogy 1
kg tetszőleges tésztából összerakott 1
méter fesztávú hídszerkezetnek mekkora
a terhelhetősége?
Tovább »
Címkék: híd, tészta, verseny
Kedves/drága Lányok, Asszonyok, Hölgyek!
Bloggerinák!
Komment nélkül, szöveg nélkül, indoklás
nélkül.
Nektek, Önöknek, mert minimum ennyi jár!
Minimum!
És egy nagy köszönet, egy nagy kézcsók
mellé.
Hogy vagytok!
Nekünk, értünk, miattunk.
Is!
Tovább »
Címkék: jókívánság, nőnap
A hétvégén kalandtúrán vettem
rész. Amióta bőrt cseréltem, és
életem menetét a mindenáron való
profitszerzés határozza meg, nincsen
már pihenő nap , meg hétvége...Csupán
az újabb meg újabb kihívások, néha
nem is akármilyenek...Szombat hajnali
háromkor óracsörgés, az ötórás
hírblokk már az autóban talál,
és a lomhán kelő nap bíborvörös,
a menekülő felhők között átvergődő
sugara már az autópályán kápráztat.
Tovább »
Címkék: képeslap, kirándulás, zilah
Alig telt el egy cseppnyi idő
azóta, hogy a pénzvilág
megingott, hogy a bankok , és ebbe
beleértendők a hazai bankjaink is,
állami mentőkötélért ácsingóztak szépen
és sorjában, mert az elbaszott
hitelpolitikájuk beborította a fél
világ gazdasági életét. Konszolidált
is mindenki, aki tehette, persze
közpénzeken, mert a válság egy
dolog, a bank meg egy
intézmény, az az intézmény , ahová
meg mehetünk még pénzért, ezért a
bank maga az Úristen...
Tovább »
Címkék: bank, bénázás, szórakozás
Webes postafiókomba rendszeresen
érkeznek normális levelezésem mellé
kéretlen reklámok, elektronikus
szóróanyagok, és néha elképesztő
hírek is. Minden kommentár nélkül
had idézzek egy mait:
"Jó tanács autósoknak - ez nem
vicc!
Vigyázzatok, főleg éjszaka, ha vezettek és azt tapasztaljátok,
hogy
tojásokat dobnak a szélvédőtökre..NE!!! indítsátok el az
ablaktörlő-lapátokat és ne is spricceljetek vizet a szélvédőre; a
tojások ha
a vízzel összekeverednek tejes állagúvá válnak és abszolút semmit
nem fogtok
látni, így kényszerítve lesztek megállni az út szélen, és egy
roppant
kvalifikált lopás áldozataivá válhattok!
Ez a lopástechnika legújabb változata, az elkövetők bőrszinét
nem emelték
ki, de ...
Terjesszétek a lehető legszélesebb körben!
Próbáljatok minél messzebb eljutni a tetthelyről úgy, tojásostúl
lehetőleg
nyilvánosabb, forgalmas helyre. "
Akinek nem inge ne vegye magára,
de a napi autóskényszer áldozatainak
tanulságos lehet.
Tovább »
Címkék: autó, lopás, tojás
