A bubik tánca

Csillogó  poharak,  csillogó  szemek, kinek  - kinek  mitől.  Emelkedett  hangulat,vidámság, öröm, jókedv  öleli  át  a  teret, a  lelkeket. Az  óramutató  lassacskán  araszol  a  12 –s  szám  felé,  aztán  percnyi  boldogsága  tovaszáll  egy  gyors  összesímulásban,  és  belekezd  újabb  monoton  körtáncába,  rutinos  ritmusban  ráérezve   a  fájdalmas  tényekre,  következő  randevúján  már  csak  kába  fejek, másnapos  szemek  regisztrálják  a  másodpercekre   szaggatott, megismételt   teljesítményt, kit  érdekel  már  az , hogy  január elsején  is  lehetséges  délnek  lenni.

Tovább »

Miért pont virsli?

 

Valamelyik  női  portálon  botlottam  bele  a  kérdésbe,  és  tényleg  elgondolkodtató  a  világ  eltörpülő  eseményei  között,  miért  pont  virslit  tálalunk  az  asztalra  az  éjféli  pezsgőpukkanás  után...Mi , akik  oly  sok  szokásunkban  ezer  éve  követjük  a  tradíciókat, hiszünk  ilyen-olyan  sorsfordító  babonákban,  hogyan  tehetjük  meg  azt, hogy  egy  kultúránkban  gyökértelen,  szokásaink  közé  éppen  csak  beilleszkedő  népi  gasztrohagyományt  követünk  éppen  az évek  fordulónapján...

Tovább »

Számok

Ha  már semmit  nem  tudunk  üzenni  az  "istenadta"  népnek,  legalább  a  publiciti  okán  dobáljunk  az  ormányuk  elé  némi  híranyagot  jótékonykodásunk  látszatául,  mert  a  bunkója  majd  úgy  is  blikket  olvas,  számolni  meg  úgy  sem  tud.  2009  karácsonyának  statisztikája  "a la  Parlament  media" 

Tovább »

A nagy solymári áramszünet

Alig  egy  hónapja  sincs,  hogy  a  helyi  delejszolgáltató  úgy  döntött,  rajtunk  bekaszált  nyereségét  nem  adóban  rója  le  az  Államkincstárnak,  inkább  a  harmincéve  is  már  elavultnak  tekintett  infrastruktúrális  rendszerei  fejlesztésére  költi  a  térségben.  És  lön...

Tovább »

Áll már

Kicsit  átrendeztük  a  lakást. Aki  már  járt  nálam, tudja, nem  egyszerű  dolog  helyet  csinálni  akár egy  doboz  gyufának,  mert  zsufisan,  gyűjtögetve  éljük  mindennapjainkat  is. Tegnap  bezsákolva  megérkezett  az  majd  kétméteres,  tömény  erdőillat,   egy  négyzetméter  fenyőfa. Gyönyörű,  és  húszpercnyi  telepítés  után  vigyázzba  áll  a  könyvesszekrény  előtt, pucéran,  szégyentelen  meztelenségében,  és  mégis  valami  mélységes  áhitat  a  jelenléte  közötünk.

Tovább »

Fenyőtüske

Az  idő  mint  megannyi  homokszem  pereg  lefele  a  newtoni  gravitáció  csatornáin, még  egy  nap  és  ilyenkor  tájt  , az  ebéd  után  váratlanul  ránktörő  fadíszítési  akciónkban  már  mit  sem  törődünk  a  külvilággal. Befelé  fordulunk,  vagy  az  áldott  , kicsi  vagy  nagy,  luc  vagy  éppen  norman  felé, hogy  szép  legyen, hogy  méltó  keretet  adjon  az  ajándékaink  helyének. Hogy  megfeleljen  az  éppen  aktuális  lehetőségeink  adta  masnis, csillagos  dobozkáknak, a  boltban  vásárolt  vagy  szükségből  privátim  kreált  ajándékoknak.

Tovább »

Karácsonyi desszert

Három  -  négy  nap  kellett  ahhoz,  hogy  leülepedjék  minden   a  fejemben,  a  gyomromban,  meg  úgy  általában.  Úgy  apránként  kezdem  feldolgozni, hogy  vannak  az  embernek  szerencsétlenebb  évei  is,  végül  is  az  élet  nem  habos  csiga.  A  családot   már  a  karácsonyvárás  hangulata  uralja,  és  csupán  maradék  restanciánk  felszámolása  tölti  ki  a  hátralévő  órákat...

Tovább »

Fekete és fehér

Tudom  nem  egy  ünnepi  témájú  bejegyzés, de  most  éppen  ez  akadt  agyam  ügyébe…előre  is  elnézést  érte.  Eddigi  életem  langyosan  csordogáló  alkalmazotti  medrében  aligha  érintett  volna meg  a  probléma, de  mert  sorsom  gyökerest  változik  jövőre, hát  minden  ráérő  idegszálammal  nekifeszülök  a  rám  váró  kihívásoknak.

Tovább »

Forest fruit

Tovább »

Hat órányira...

Még  360  perc,  alig  hat  óra.  Holnapra  ennyi  maradt  harminc  év  élményeiből, eredményeiből, harminc  hosszú-hosszú  évek  "karrierjéből" . Szorgosan  csinálgatom  a  mérlegemet  pro+kontra, küldözgetem  az  éterbe  az  elérhetőségeim  új  paramétereit  szakmai  és  privát  kapcsolataim  részére,  és  közben  nézem  a  mögöttem  felgyulladó, száradó,  nádháncsból  szőt  híd  végleg  felégő  részleteit...

Tovább »

Tibus napja

December  18 ,  Budapest  Sportaréna   és  20  év.  Ha  röviden  kellene  írnom  a  Tátrai  Bandről,  ezzel  majdnem  mindent  el  is  mondtam  volna  róluk.  Az  a  zenekar  aki  húsz  évet  nagyjából  egy  felállásban  képes  volt  színpadon  maradni , az  valamit  tudhat.  Tegnap  este , mert  a  szomszédban , Pesthidegkúton  volt,  és  mert  a  gyermekeim  házassági  évfordulónk  okán  megleptek  vele, volt  szerencsém  végigélvezni  a  főkoncert   közel  három  órás  próbaverzióját  nagyjából  fele  áron…

Tovább »

Kis magyar aljasság

Lassan  múltidejű  munkaadóm vezetése  közel  egy  éve  úgy  döntött, megtagadja  az  akkor  érvényben  levő  kollektív  szerződés  szociális  juttatások  című  fejezet  egyik  sarkalatos  pontját,  jelesül  a  cégszerűen  befizetett  önkéntes  nyugdíjpénztárba  történő  tagi  befizetést, ami  ugyan  nagyjából  annyit  jelentett  per  kopoltyú, mint  zöldülő  hullának  egy  laza  homlokpuszi, de  legalább  feltüntették  a  bérpapíron, mint  juttatást.

Tovább »

Kézimunka

Beteg , makettező   barátomról  szólt  már  itt  pár  bejegyzés.  Sosem  kértem  engedélyt, hogy  elmesélhessek  névtelenül  történeteket,  ha  géphez  jutott  sosem  cáfolta  a  leírtak  igazát. A  mai  beszélgetésünk  rövidke  párbeszéde  nagyon  megrázott,  nem  tudtam  magamba  fojtani, és  ha  visszaélek  bármilyen  formában  személyiségi  jogaival, ezúton  és  előre  elnézését  kérem.

Tovább »

Halef

A  lépcsőház  öt  szintjén , szintenként  három, összesszéségében  14  lakás  zsúfolódik  össze. A  közeg  alig  különbözik  a  társadalom  átlagos  összetételétől,  három  nyugdíjas  család,  egy  kisgyermekes  család,  két  vagy  három  középkorú  és  középjövedelmű  familia, és  a  maradék , aki  ideiglenes  élvezi  bérlőként    főváros  közelségében  élve  a  munkahely  lehetőségét, szinglik, vagy  párban  élő  de  gyermektelen  házaspárok.  Csupán  az  elit  hiányzik...

Tovább »

Nanomiki

Olvasom  tegnap  általam  tisztelt, szeretett  Bloggerinám  hálóra  megosztott  sóhaját,  melyszerint  Miklóstól, Santa  Klaustól,  Youlapukkitól , stb.  csupán  egy aprócska , jelképes  , de  számára  annál  fontosabb  ajándékkal is  beéri, de ... Ahogy  szokták  volt  mondani, ahol  a  legnagyobb  az  ínség, ott  legközelebb  a  segítség. A  rövid   válaszkommentből  felsejlik, az  az  apró  segítség  meg  is  érkezett, de...

Tovább »

Rólam

Archívum

Blogroll

  • Nincsenek kedvenc blogok

Kedvenc szerzők

  • Nincsenek kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.gozszelep.blogter.hu/