A teremburáját de szép is nyelvünk. Micsoda pajzán szófordulatokat tud kihozni helyből, és kényszerből alapjáraton működő agyunkbó laz unalom, ha egy-egy speciális szituációban kezdjük el boncolgatni a hétköznapi nomenklatúránkat..
ZEBRA, az örökös nyertes játékára :
Ide lökök egy versnek látszó halmot, csak hogy jelezzem még él a "bajnok"
Londonban sej ..., áll a bál ma,
Kié legyen a rózsaszín bálna.
Két csapat versenyez, hiány van nőben,
De zsaruból, maszkosból akad itt bőven.
Pedig pinky a drága luxus Caddy,
Egykor isteni gazdája Elvis király - daddy
Árverést tartanak, egymásra licitálva,
Az viszi a gépet, aki előbb szétcibálja...
Jut erő dögivel az orra és farára,
A Caddy hasonlatos leszen egy Jaguárra,
Húzzák is, nyomják is, ebből lesz a baki,
A győztes jutalma: egy nyomott trabi.
/bocs/
Döglöm. Hanyatfekve , közömbösen , és bámulom a plafont. Agyalok, bámulva kifelé magamból, és révülök: nyáron , ha idén lesz egyáltalán ilyen évszak, festést terveztem.Úgy sk. mint annó. A klasszikus poén jut eszembe: egyszerre csak egy dologra koncentrálni...
Van akivel, vele születik. Van aki képes megtanulni, és van aki akármennyit is gyakorol, tanulja , mégsem fog működni a dolog. A ritmusérzékről, és a ritmusról beszélek. Arról a velünkélő csodáról ami szándékosan van jelen a zenében,legalábbis a számomra élvezhető zenében, és szándéktalanul a napjaink zajaiban zörejeiben.
A lenti bejegyzés miden soráért Mó a felelős, vagy csak a véletlen , ami hasonlatossá tesz egy férfihoz, aki rajong valamikért, valakikért... A hasonlatosság a véletlen műve, a maradék betű meg az enyémé...
Felhők jönnek, mennek egy hete. Nyűgös, nyafis nyárkezdetünk, megbolondult időjárásunk mindent képes produkálni. Mi halandók, meg szenvedünk, alkalmazkodunk, vagy legalábbis próbálunk alkalmazkodni...
Zebi mester KÉP-JÁTÉK/1 versenyének pályázati anyaga olvasható alább és mindenkitől előre is elnézést kérek a gyere-kecske rímek okán. Lesz amilyen lesz, mivel ő halálra röhögtetett mindent elborító kásájával, úgy gondolom ennyi viszonzás jár Neki.
Sokan, sokadszor futunk neki ennek a tökéletesen felesleges definíciónak, hiszen annyian próbálták már műfajilag is, meg úgy általában besorolni valahová azt a furcsa képződményt amivel, mi itt nap mint nap eljátszadozunk... Persze mindenkinek megvan a tudományos, vagy csupán emócionális cimkéje erre a privát műfajra, de hogy valójában kinek mi ?Ki tudja....
A program mindennap ugyanaz, télen-nyáron, már majd harminc éve. Hóban , és sötétben, vagy megfürödve a kelő Nap vöröslő sugarában, az eső hideg, vagy üdítő hajnali cseppjeiben. Váci Mihály út, Bolt Köz, Tersztyánszky út , nagy kapu. Jó reggelt kívánok....
Pontosan egy hete, akkor még verőfényes nyári szombaton családostól szárbaszökkentünk, átgurigáztunk a szomszéd község tövében lévő kedvenc csárdánkhoz, hogy méltó keretet adjunk néhány jeles, amúgy véletlenszerűen összetorlódott családi esemény megünnepléséhez.
Az orvostudomány legalábbis ebben a tekintetben már vagy 50 éve felismerte, hogy az agy mint irányítóközpont keresztbeszervezve mozgatja a gazdát, a jobb féteke a baloldalt, és fordítva. A emberiség jelentős hányada teszi is a dolgát rendesen , a szabályok szerint...
Lassan hét hónapja játszuk. Macska - egér játék. Mit enged a jog, mit próbál meg Ő... Annó amikor először bepróbálkozott, a jog győzött. Összeharapott fogsorok maradtak, sértett emberek, meg egy drágán kreált státusz... Az enyém.
A pénzügyi nyomorúság, a piacvesztés még a működő cégeket is megérinti. A mi kis nyamvadt, pusztulófélben vegetáló intézményünket egyenesen a tönk szélére sodorta. Anyagilag is, és morálisan is. A fuldokló csapkodásának eszementségének minden tanujele azonban vezetőim koponyájában vert mostanság tanyát.
Fél órás híranyag. Egyszerűen nem hiszem el.....Csupán a fülledt, vakmelegre, a magára oly kínzón várakoztató esőre fognám, de lementettem a hírportálról, elvileg igaz....
Besokaltam pont. Többen, ezen a közösségi oldalon író, egymással kommunikáló felnőtt emberek jelzik, hogy az oldalszolgáltató technikájával baj van... Jelezzük : semmi. Jelezzük:...vicces válasz.
