Tojásos /NO/ kedli
Hát lemaradtam. Mezei blogger, amatőr versenyző, annak meg ajtó megett a helye. Így jár aki korán kel, és persze korán nyugszik. Nyugodjék...
- 2009-05-30 20:23:23
- Tagore
- (hozzászólások: 66)
Hát lemaradtam. Mezei blogger, amatőr versenyző, annak meg ajtó megett a helye. Így jár aki korán kel, és persze korán nyugszik. Nyugodjék...
Olvasom az egyre szigorodó szabályozás-tervezetet. A képmutató abnormalitást. A szemforgató eu komformitást. Valakik megint összeültek, közösen gondolkodni, de az is lehet , hogy csupán csak egy volt de az nagyon agyalt...
Az ötletadó Aldebaran barátom, tegnapi megtisztelő megjegyzését játékos provokációnak tekintem...Neki ajánlom az alábbi történetet.
A helység hosszú ideje lakatlan volt. Valamikor jól menő sportszerkészítő és javító maszek dolgozott benne, még az átkosban, amikor szégyen volt maszeknak lenni, de a bőr és a játékeszköz elválaszthatatlan tartozéka volt egymásnak.
Csillagos volt az ég, étlen-szomjan csatangolt az erdőben már második napja. A felesége meg a kölykei vizet vágtak, ki tudja , talán valami új kan tűnt fel a láthatáron, de az is lehet , már unták a disznó stílusát, nem bírták elviselni a szagát sem.
"Köszönet Évinek!"
Már kora gyermekkoromtól kifejezett undorral bámultam az akkortáj elharapódzó divatot, a kutyatartás városiasodott hóbortját, mert egy szabadságra, vadászatra született jószágnak ugyan milyen életérzés lehet a betonrengeteg, az aszfaltdzsungel, a fej fölé érő, és egyre csak dúduló ólomtetraetil....
Panelvilág ide, sivárság meg oda, minden jóérzésű emberben működik természeti lény. A flóra és fauna, amely sok-sok évmillión keresztül otthonul szolgált az állatbőrökben divatozó őseinknek, beleivódott kisebb vagy nagyobb mértékben genetikai állományunkba.
Kevés műsort vagyok hajlandó megnézni. Minek? A mai magyar televíziózás tök mindegy hogy közszolgálati vagy kereskedelmi , oly mérhetetlenül szinvonaltalan mélységébe süllyedt a szórakoztatásnak, hogy a villanyszámlára nem szavaznék, amibe egy-egy műsor nézése nekem kerül...
Tudom pórias cím. Éppen ezért senki ne gondoljon valami intarziás, barokk-faragott stílbútorra, maradjunk a cím által is sugallt, egyszerű variációnál. Kutya közönséges tömegtermék, bővíthető, hatszemélyes étkező asztal, a .... bútoráruház .... márkanevű beszállítójának terméke, ami vagy hatodik éve terpeszkedik a nappali egyik oldalán.
Kicsiny társadalmunk már elég régóta megszokhatta, ha kiürül az államkassza, az éppen aktuális, párthovatartozástól független kormányunk előveszi a fiókból a tuti megoldást és felemeli az adókat. Személyit is meg a fogyasztásit is....Mondhatnám szkeptikusan: megszoktuk...
Bár már vastagon túl van rajta az idő, nem csillapszanak a kedélyek . a BL elődöntőjének visszavágójáról van szó, a Chelsea és a Barca meccséről, amelyet nem a két galaktikus gigász vívott meg egymással, hanem egy seggfej, félvak bíró, aki elfogulatlan, és rajongói attitűdöktől mentes véleményalkotók szerint is durván avatkozott bele tévedései okán a mérközés végeredményébe.
Lelkek, szemek, sereglenek egyre,
Gyűlik számuk fenn a mennybe,
Portás , nyiss megint egynek kaput,
Föladta ez életnek nevezett satut,
Megküzdött, de alul maradt,
S míg szíve bent meghasadt,
Szeme kinyilt tágra meredve,
Majd figyelhessen a gyerekre.
Ki elment, az életre legyintett, örökre...
Nem haragszik már, a kopogó rögökre,
Nem fáj tovább se szív, se lélek...
Nekünk meg üzennek az égi fények:
"Veled maradtam, nem maradsz magad
Tekintetem kisér, a lelkedbe tapad..."
Szeretetét míg élsz. érezni fogod,
Ha szíved antennáját behangolod.
Ma reggel indult, holnap délután érkezik meg. Egy seggel, ahogy ma mondanánk. Beülve , beszíjazva elrugaszkodik, bele a végtelenbe, a nagy víz fölé, hogy légi lélekvesztőjén megmutathassa a személyes kitartásának , tűrőképességének, ambiciójának határtalanságát.
Nem is olyan régen híranyag volt a közszolgálatin, hogy miközben idén is tobzódnak majd a kullancsok, meg egyéb élősködő ilyen - olyan politikai vérszívó, kártékony állatok, a brüsszeli illetékességű főgrénium az eddig kb ezer éve a kullancs ellen használatos, és eddig legalább valamilyen hatékonysággal működő vegyszarunkat betiltotta
Az idő kegyetlen és fáradhatatlan. Széltében, hosszában körülrajongott főkommentátorunk elhíresült mondattöredékét idézhetném ide: " nem kérdez, hanem büntet" ... Egyaránt bünteti az élőt és az élettelent. Öregszünk...
Dicsekedni akartam Nektek. Nekem is vannak saját , különbejáratú nyári lakóim, törzsvendég fecskepár. Amikor ideköltöztünk, ők is akkor építették a fészküket a konyhaablak sarkába, azóta már többször renoválásra szorult, de jönnek, mint a vonat, menetrendszerint...