Utólértük az emberarcú kapitalizmust.
Hétfőtől csak négy napot kell
majd dolgozni, három meg marad minden
másra. Hurrá! Kánaán! Ezt is megértem,
és még nem is vagyok olyan
vén.
Azért akad egy kis bibi a
történetben, de ezt csak azért
veszem észre, mert telhetetlen vagyok. Arra
a hiányzó munkanapra majd nem
kapok fizetést.De ez csak amolyan
szépséghiba, amolyan pók pötty. Húsz
százalék végül is nem a világ ,
majd összehúzom magam.
Példáúl végigalszom az egész
pénteki napot, igy viszonylag
kisfogyasztással, alacsony rezsivel fel sem
fog tünni ez az apróság. Nem fűtök,
alvás közben villanyt sem fogyasztok,
dohányozni sem szokásom ágyban, és a sör
sem esik fekve jól. / mindig lefolyik
a bajuszomon/ Rengeteg előnye
lehet egy ilyen inézkedésnek. Azzal
ha hibernálom magamat egy napra, nem
járulok hozzá a globális felmelegedéshez,
nem növelem a főzőcskés nappali
és esti műsorok népszerűségét, nem
irom tele hülyeségekkel ezt az
oldalt, sőt egyáltalán nem csinálok
semmi kárt. Igaz , hasznot se...
Igen nagyképűen ki merem jelenteni:
hasznot se. Mert az is szépséghibája
ennek a dolognak, hogy olyan üzemben
dolgozom, ahol lenne munka. Ahol nem
csak nekem, de tizenhárom dolgozótársamnak
is lenne munkája, a munkájának
haszna, amit nyereségnek hivnak, amit meg
egy emebrarcú kapitalista is meg
szokott becsülni. Nálunk ezt nem
becsülik....
A fűnyiró dolgozik. A szabál az
szabál. Igy jár aki kilóg a
sorból. Azt le kell kaszálni. Mert a
20% bérmegtakaritás az most fontosabb.
Amit hoznánk pluszban, az meg most
senkit se érdekel, mert elrettentő
példája annak: lehet jól dolgozni is, lehet
szerencsésnek lenni is, csak érteni
kell ahhoz, amit csinálunk. Nem csak én, társaim
is értenek hozzá, azért vagyunk mi
egy jó csapat. A vezetőink nem
értenek hozzá, ezért ezt az apróságot nem
méltányolják. Spórolni kell, nem dolgozni....
Most nem marad más hátra, mint
élvezni a hirtelenjött pótpihenőt. Nem
maradt más hátra, mint péntekente lógázni
a lábunk, és sepregetni a morzsákat....
Tovább »
Címkék: eszetlenség, négynapos,, pihenő,
Riadtan olvastam a friss hirek között.
Kétszer is. Nem azért mert
gyenge elméjüként, vagy ahogy Hun-fika
minősitett, "hülyegyerek"ként nekem mindent
kétszer kell, kétszer kell, még felfogom.
Egyszerűen nem hittem a szememnek.
Ha vannak értékek még, ha
egyáltalán maradtak még ebben a
világban még értékelhető tradiciók és
rangok, akkor a Máltai Lovagrend
valahová ide sorolható elvei, története
és szabályzata alapján. Vagy mindez
már ott is múltidő? Csaknem
jutott odáig ez a szervezet, hogy már
"celebek" toborzásával kell segitenie
erodálódó hirnevén... Ha itt tartunk
vége a világnak! Akkor jöjjön, aminek
jönnie kell!
Egyébként is tele van a
tököm a médiasztárok/?/ megkülönböztetést
élvező kiváltságaival, akik olcsó
trükkjeikkel, tehetségnek elismert vagy
csak szájbarágósan elismertetett ripacsságaikkal
villantanak ! Alig teljesitmények, amiket
extragázsival honorálnak, és ez nem
csak Juszt esetében igaz sajnos.
Gondolkodás nélkül lehetne példákat ,
neveket sorolni az alkoholista
Pálffytól a sértődős parkettördög Stohlon
át egészen a nálam a lista
legalján lévő Palik-Héder párosig. De
nem a média és annak "
szuperlativuszai" vannak válságban, hanem az
értékitészek és maga az értékrend,
akik ezeket a produkciókat ma
elismerik, vagy elismertetik.
A Máltai lovagrend 1048 óta
létező lovagrend, szinte az egyetlen, amely
müködésével, cselekedeteivel, és persze
hitvallásával kivivta még az
egyháztól való függetlenséget is. A
nyolcágú fehérkereszt nyolc alapelvet rögzít,
amelynek egyértelmű együttes igazolt
és tanúsitott teljesitése tesz
valakit jelölhetővé a lovagi cimre.
Új lovagja ugyan hány paraméternek
felel meg? A lelki tisztaságnak? Az
irgalmasságnak?Esetleg a szegénységben
élésnek? Ugyan-ugyan tisztelt jelölő
és választó bizotmány....ne tessék " má "
ennyire....
Azt még talán elhiszem , hogy
miszter dr. TV ügyvédje úr, egykori
oknyomozó firkász gyakornok nemesi
kutyabőre családi adottság, /mert hogy ez
is követelmény egy lovagnál/ de
azért ez már mégse
gömbölyűség... Hosszú lenne felsorolni
a lovagrend tagjait, sőt azt meg
végképp hosszú lenne felsorolni, ezek
a jeles emberek mivel érdemelték ki
a rangot, mert ez valóban rang! De
egy családba betelepiteni egy ekkora
fekete birkát...?azért ez a többiekre
nézve is enyhén szólva is méltánytalan.
Szóval Juszt Lászlót lovaggá
ütötték. Ahogy a cikkhez kommentet
iró fogalmazott, kénytelen vagyok
plagizálni mert nagyon találó: " ütném
én is!"
Tovább »
Címkék: celeb, juszt, lovag, máltai
Friss volt. Szinte még "gőzölgött",
amúgy stilszerűen. Látványa már önmagában
csábitólag hatott, tartalma csak mint
sejlett, biztatólag, nyálcsurgatóan. Nem volt
különösebben kihivó, csak egyszerűen gusztusos.
Amolyan igazi, kivánni való.
A tetején sok-sok gesztenye sziv ,
akár egy szerelmes üzenet is
lehetett volna. Lehet hogy még ennyi
év után is...? A dekoráció többi
része már csak körités, kevéske hab,
egy kis mandula reszelék, meg néhány
marcipánlevél. Ja és krém, minden
mennyiségben, kivül és belül.
Szépséges darab , kicsit ugyan
illuzióromboló az alatta elhelyezett
papircsipke, de ez tartozék. Pont úgy
mint a marcipántáblácskán a kötelező
és aktuális felirat, valamint a két
viasszám. 49. Sajnos forditva nem
lehet felszerelni...igy marad a
tényszerűség, és a szolid ünneplés.
Kár benne kárt tenni, megcsonkitani.
Elromlik az összkép, bármilyen inycsiklandó
is a remélt izélmény. Vizualitás élmény,
amit majd lerombol a kulináris öröm.
Jing és jang. A szépség minősül át
valami gasztro-orgiába. Persze egy ünnepi
ebéd ékeként.
Nem bolti, kézi remek. Igazi
cukrászati top-darab. Megfizethetetlen ajándék és
élvezet szemben a cukrászdák oxigénrontotta,
állott, száraz , méregdrága, nesze zabálj... feelingje
után. Családban, meleg családi hangulatban,
amelynek része egy feltünően élénk
szemű, és feketélő orrú kutya is.
Neki is izleni fog.
Elrontjuk, felvágom. Kötelesség. Előtte elfújom
a számokat, de csak a viasztol
kimélem meg a gasztrocsodát, az égés
marad....már 49. Pedig mintha ma lett
volna.... Még csak alig hogy... és
ilyenkor jönnek a képek. Élesen, tisztán,
hiszen még "frissek" az élmények, pedig
csak a neuronok müxenek már csak
tökéletesen,a lakáshiteltörlesztés 25 éves
szerződése épp most járt le. Úristen,
hogy elszaladt az idő....
Szóval 49! Megértem, és megünnepeljük.
Méltó módon. Ki tudja....holnap lesz-e ok ,
öröm ünnepre, vagy ha lesz is,
ki és hogyan tudja majd ezt
megismételni. Reménykedünk, de már alig hisszük,
hogy jövőre pont igy, pont ugyanitt,
vagy csak pont....Jövőre leszek, vagy
csak lehetek félszáz.
Ha minden igy megy tovább és
ha még megérem: az lesz az
igazi. Ha még tudunk is ünnepelni,
az meg már csoda lesz!
Boldog szülnapot......
Tovább »
Címkék: negyvenkilenc, szülnap,, torta,
Nem megy jól a cégnek , már
beszéltünk róla. De mégis, mi amolyan
szegény gazdagok vagyunk, legalábbis vezetőileg.
Amikor lizingeltük az öt céges autót,
még a válság messze járt. Öt
gyönyörű 1,8-s Opel, metálfény , könnyűfém-felni,
némi belső tartozék, minimál luxus, ami
az 5 milla meg egy pici vételárért
belefért.
Persze nem volt pénz rá, maradt
a lizing, nemsok havi 200 ezer meg
egy pici amit autónként fizetünk.
Mert azt fizetünk. Nem sok, mert az
csak egy milla meg egy pici, az
öt csodaszép igazgatói autóért.
Megdolgoztak érte, végül is mind igazgató,
de legalább főmérnök, jár ez a
pici luxus nekik. Van akinek 650-700
méterért, mert szemben lakik a gyárral, és
csak arra használja cégesként: beül
reggel a lakásnál, kiszáll 2 perc
múlva az irodaház előtt, délután meg
forditva. Meg napközben is egyszer, amikor
elgurul vele a legközelebbi étteremig,
ami nem holmi kricsmi, talponálló
mustáros főtt kolbásszal, legalább első
osztály fapad nélkül, de legalább
céges pénzen. Az étterem sincs
messzebb, mint a lakás.
A mi cégünk nem megy jól.
Pontosabban a miénk se. A mi
autónk szomszédságban működő nagy
gyár reménye szertefoszlott a
válság okán, igy most még
rosszabbul megy nekünk, de a céges
autók természetesen teljesitik a napi
legalább 2000 métert. Havi 200 ezer meg
egy piciért.
A mi cégünk ipari cég, alig
éri el nyereségmutatója átlagban a 10
százalékot. Ha valaki picit közgazdaságilag
jártas, már számolhat is, az öt autó
költsége 12 millió árbevételt igényel,
pontosan annyit mint az én üzemem
havi átlága. Leforditva: két évig dolgozik
14 ember azért , hogy öt úriembernek
megteremtsük a munkábajárás elemi
szükségletét.
De beszélhetnék más arányokkal is.
Egy céges autó annyi költséget
jelent, mint egy átlagdolgozó bérének és
járulékainak havi költsége. Öt autó
annyi mint öt munkahely, öt mezitlábas ,
talpas paraszt megélhetése.
Ma 29 ilyen mezitlábas került a
kerités túloldalára. Azért 29, mert
harminctól be kellene jelenteni a
regionális munkaügyi központban a
tömeges elbocsájtás szándékát. Ha csak 29, nincs
jelentés, sőt, ácsingózhatunk munkahelymegtartó
állami támogatásért. Abból futja majd az
öt autó benzinjére is. Mert azt
autók a jelzett lakás-munkahely távon
nem fogyasztanak ugyan sokat, de
ezzel lehet eljárni bevásárolni az
asszonynak a hétvégére, nyaranként családostul
a balatoni telekre, vagy Ausztriába sielni.
Jó ha van egy 5 milliós céges autó.
Régi szlogenem: ez a cég olyan
kicsiben, mint kicsiny hazánk nagyban.
Ma volt egy vevő. Még volt. Aki
vásárolt a termékünkből. Csendesen megjegyezte,
itt minden olyan mint régen. Semmi
sem változott. Csendesen megcáfoltam: de
változott valami, négy autóval több
lett.
Pont olyan mint .....
Tovább »
Címkék: cégautó,, kiváltság,, példamutatás
Válság van. Nem kicsi, amolyan jó nagy. Világméretű.
Azért lett mert mi mohó
fogyasztók túlköltekeztünk, és a
kamataikért cseppet sem mohó, amolyan
non-profit bankok túlhitelezték magukat. Ha
mi , mohó fogyasztók ,mert hitelre
fogyasztunk, a minimális, nevetséges
30-40%-nyi kamatot nem adjuk vissza,
a csóró bank már nem tud
milliárdos üvegszékházakat épiteni, nem
ajánl nekünk ingyen bankkártyás
hitellehetőséget, és az ilyen szerencsétlen
pénzintézet megborul.
Ha egy megborul nem baj, majd kisegiti
az állam/ legalábbis az emberarcú
kapitalizmusban igy szokás/ , ha nem, magával
ránt egy csomó más bankot is,
aki a dominó elején lévő boruló
banknak is hitelezett. Eddig egyszerű?
A bank nem létező pénzeket kezel,
hiszen a kihelyezett hitelek kamatait
forgatja.Ebből fizeti a milliós
fizetéseket a bankelnököknek, ebből lehet
seggfej brókereknek bármennyit lenyúlni, ezekből
lehet 6 milliárdot harmadolva kimenteni.
Ha nincs kamatvisszafizetés, nincs kihelyezett hitel,
hanem bankcsőd van. A tőkeemelt bank
már nem, vagy csak nehezen ad
hitelt a fogyasztásra, nem vagy csak
nehezen ad hitelt a vállalkozásokra.
Ha nem ad hitelt, se fogyasztó
nem marad, se vállalkozó.
Marad csupán a megtakaritás, mint
gazdaságélénkitési lehetőség. Igen ám, de
mert túlköltekeztünk, és feléltük a
megtakaritásainkat is, ez sem élénkit
már senkit.Ha viszont nincs se hitel,
se megtakaritás, és nincs fogyasztás
és nincs vállalkozás, akkor nincs piac,
mert nincs vásárlóerő, mert nem marad
a fogyasztóknak gyártó munkahely, és
munkás se. Ugye nem bonyolult?
De mert a folyamat nem országos,
hiába várunk nemlétező külső piacaink
recesszióélénkitő hatására, mert a magyar
szar a kutyának se kell ingyé
sem....
Na most ha senki nem keres
vásárlóerőt, / értsd munkából pénzt/és
vállalkozás hiányában nem fizet
adókat sem, akkor a gazdaság helyben
ketyeg, és mert nincs aki felhúzza, megáll.
Megáll és vár....
Mi itt tartunk. Erős nemzeti
kassza esetén élénkithetnék a belső
piacokat, hitelekkel, pl. munkahelymegtartó
támogatásokkal, árcsökkentéssel, adócsökkentéssel,
járulékcsökkentéssel, vagy ne adj isten
megtakaritási betétek kamatemelésével, de
mert üres a nagykassza is, a
rugó ugy maradt. Pettyhüdten, ernyedten, lejárva....Az
újabb kölcsönöket nem élénkitésre kapjuk,
hanem hiteltörlesztésre, hogy további bankokat ne
rántsunk be. A hiteleinkből, amit a
globalizált pénzvilágtól kaptunk, a
globalizált pénzvilág működik egyenlőre
még tovább. Mi már nem.
De uraim ott fenn a magasban,
akkor ki megy Bogdányba?
Tovább »
Címkék: bank,, fogyasztás,, hitel,
Úgy látom iratlan életregényem
publikált része folytatólagossá válik, mert
minden nap hoz valami újat, valami tanulságost.
Két napja, amióta a folyosói pletykák
kiszivárogtak, vagy kiszivárogtatták, tudjuk
minden negyedik megy. Olyan ez mint
egy kivégző fal előtt....Rossz érzés.
Hétfőig állunk és bámuljuk arcal
a téglák máló repedéseit, a lehullott
vakolat penészedő, máló peremét, végiggondoljuk
az itt töltött éveket...és várunk
a "golyóra".
Az osztag már tudja, kire kell célozni.
Élvezi döntése titkát, és kiélvezi a
rettegők munkavédelmi bakancsainak ütemes,
egyre gyengülő dobbanását, már remegni
se birnak normálisan a fal előtt.
Hallatszik a mormogás hátulról,
ötven....száz...., de négyszázunkat sorakoztattak
fel.
Az ok: / legalábbis ez van a
módositással kreált új mukaszerződésekben/
a külső gazdasági tényezők alapján,
a kollektiv szerződés.... pontját hatályon
kivül helyezve, a Munkatörvénykönyve
...paragrafusa szerint a
munkaadónak jogában áll....., a munkavállalónak
kötelessége.... stb. Kit érdekel már a
rizsa? Lőjetek már, vagy menjetek
anyátokba!!!!
Belülről van aki zokog, van aki
majd kivülről is. A nők inkább
sirnak, ők családanyák, feleségek, vagy csak
pályájukat éppen csak elkezdő fiatal
lányok. A férfiak, józanul is másnaposan,
letaglózva mint egy barom, bambán
várják leendő sorsuk beteljesedését.
Aki a falat bámulja, végiggondolhatja,
mi a megváltóbb? Ha negyedikké válik
és egyben sorstalanná, évekre, akár egy
életre? És aki nem negyedik?
Megnyomoritva, megalázva, eszközzé aljasitva
alamizsnává csökkentett bérért tovább
robotolhat, jobb-e az?
Te Mindenható, aki majd itélkezel
kényed-kedved szerint, gazdasági tényezőkre
hivatkozva...te mikor élsz majd át
hasonló gyalázatot? Halljuk , csattannak
már a fegyverek.
Mi arccal a fal előtt, bekötetlen
szemmel, de nem szemtől szembe, remegő,
félelemtől, rettegéstől elkékült szájszeglettel,
a vakolatnál is sápadtabb , ráncosra
gyürt ábrázattal hétfőig állunk és
várunk.
Hétfőn kiderül, ki kárhozott és
ki marad "életre" itélve.
Tovább »
Címkék: állástalanság,, munkanélküli,, rémképek,
A bejegyzések gyártogatása nálam
amolyan kompenzáció, egy névtelen, alapvetően
jellegtelen , zárkózott ember exhibicionizmusa.
Nem a bölcsesség, és nem a
világmegváltó szándék , pusztán mikor düh, mikor
elkeseredettség nyomogatja a billentyűket.
Éppen a fentiek miatt nem
gondolnám, hogy maradandót alkotok, pusztán
"gőzpárát", ami gyorsan elillan, nem
marad más utána csak vizcsepp, ami
néha akár könnynek, néha akár a
penészgomba okozójának látszik majd.
Arra azonban felfigyeltem , hogy mintha
országvezetésünk néhány prominense, talán
idejárna titokban olvasgatni. Nem szégyen a
gondolat, embereknek látszanak innen messziről .
Igaz politikusok, egy nagy magas
elefántcsont-toronyban, ahová a köznép szava ,
ha csendes, csak a hálón jut át.
Furcsa párbeszédet folytatunk mi itt
a vezetéssel, és néha a feltett
kérdéseinkre választ is kapunk, igaz
más csatornákon, pl a közhirekben
Példának okáért a bkv-s
bejegyzésre két nap múlva hallom ám
a közszolgálatiban: " mi vagyunk a
felelősek!" Mi utazók, utazni vágyók,
mert előre megfontolt szándékkal,
kihasználva az éberség hiányosságait
bliccelünk, és ezzel 1 milliárd forint
kárt okoztunk a szolgáltatónak. Igaz 5
év alatt, de ez lényegtelen.
Solymáron ahol élek, még éppen
van bkv járat. Kétjegyes, mivel átlépi
Budapest közigazgatási határait. Egy nincs:
jegyvásárlási lehetőség...
Irtam Veres úr Audi A6-áról, két
napra rá, igaz csupán Blikkes hirként
megkaptam rá a választ. Pusztán
takarékossági okokból kerülték meg a
miniszterelnöki hivatal luxus-stop
rendelkezéseit, és mert a VPOP
egyébként is vásárolt autókat éppen,
hát igy kettő kocsival többet rendeltek,
mert igy olcsóbb. De mentségül azért
beköpte a társminisztereket is, akik
hasonló technikával ügyeskednek mostanság.
Merem remélni, hogy sokhajú honvédelmi
miniszterünk nem kiván szolgálati
Grippent beszereztetni....
Kérdeznék én még szivesen és
sokat. Kérdeznék a Malévről, vagy a MÁV-ról
vagy hogy ne lerágott csontról
beszéljünk: az újra szabad 6 milliárdos
sikkasztóink jogairól, kérdeznék szivesen
kórházprivatizációkról és oktatásügyi reformról,
de....Még új fiú vagyok, csak lassacskán,
majd szépen, sorjában.
Nem baj az, ha olvasnak az
elvtársak, és az sem nem baj az
ha válaszolnak néha igy, vagy úgy.
Nekem minden válasszal annyi csupán
a bajom: suta magyarázkodás. Eső utáni
szakadt, olyan rosszemlékű köppenyeg, amit
bármerre forgatunk esőben igy is, úgy is
beázik.
Javaslom hát blogger-társaimnak
is, tegyenek fel minél több érdekes ,
izgalmas kérdést, hátha folytatódik ez
a furcsa párbeszéd. Talán végre
eljuthatunk odáig, mi földi halandók
is megtudhatjuk mi folyik itt....
Én kiváncsian várom a válaszokat.
Tovább »
Címkék: kommunikáció,, magyarázkodás,, rizsa
Sokáig tipródtam rajta,
dicsekedjek-e róla. Végül is személyes, és talán
annyira nem is izgalmas, hogy raboljam
vele mások értékes idejét. Szerencsére
a csupa nagybetűs megjelnése elodázta
a szándékot, időt nyertem, de büszkeségem
nem hagy nyugodni.
Mindent tudtok rólam, dolgozom / meddig, nem
tudom/ egy valamikori nagy államiban, ami
most a mienk. Kb. a rendszerváltás
óta a mienk, azóta egyre kisebb, és
egyre rosszabb lett. A többségnek különösen,
a kisebbség javára. De ez igy
megy mifelénk. Most már közelről fúj
a válság szele, mára tudjuk, persze
még folyósói pletykákból, minden negyedik
megy.
Szóval ideje, hogy akár fel is
térképezzem : hova is jutottam el a
harminc év alatt? Mi lesz ami
mögöttem marad, ha én is negyedik leszek.
Harminc év alatt eljutottam egy
rajztáblától egy iróasztalig. Nem nagy durranás.
Voltam már sokminden, ahová hivott a
cégeskényszer, vagy ahová hivott a
lehetőség. De mindig keritésen belül
mozogtam. Legbüszkébb arra lehetek, hogy
igazgatóhelyettesből leküzdöttem magam egy
olyan üzem élére, ami romjaiból műfajában
az egyik legjobb lett. 14 év alatt.
Most újra pusztul....
Szakmai elismerések belülről ritkán
jutottak. Lehettek volna, hiszen a
jutalmak néha a magamfajtának nagy
összegnek látszó pénzei azért mégis
érzékeltettek valami elismerést. Sajnos egy
dolog mindvégig hiányzott ahhoz, hogy
megbecsültnek érezzem magam: egy szó,
néhány buta hangzóból összerakott
magyar szó: köszönöm. Pedig ez ingyen
volt akkor is, ingyen lenne ma
is.
Mostanság már nem is vágyok
ilyesmire sem, hiszen a "sajnálom" időszak
köszöntött rám, ránk... Ez bezzeg milyen
gyorsan megtanulhatóvá vált minden
vezetőnknek." Nem tudom biztositani a
helyed, ha..." , "nem maradhat egyben az
üzemed, mert", nem kell a munkád,
mert" és persze sajnálják. Hát még
én....
Harminc év mérlege kb igy
összegezhető: dolgozhattam. Voltak aki megismerve
emberileg, megszerettek kiálltak mellém, persze
ők "csak" dolgozók, voltak akiket már
rég megismertem, ők általában utáltak,
persze ők most vezetők. De
elismerés, dicséret, ne adj isten egy
emberi gesztus, na az nem jött össze.
Pedig két diplomámmal a 400 fős
cégnél csak három vezető versenyezhet.
Az ővék sem értékesebb, de ők
vezetők...isten segedelmével, az úr kegyelméből.
Hogy mindez miért dicsekvés? Mert
harminc év után elismerték
képességeimet....végre.Felhivott a volt
elnök-vezér, ma nyugdijas szaktanácsadó és
mint legfőbb tulajdonos,
....könnybelábadt a szemem, szavain: "
Te úgy élsz az emlékezetemben
mint a cég legjobb rimfaragója. Nem
lenne kedved annak ellenére ami
történt veled, a jubilleumi majálisra
összeütni egy csasztuskát? Mégiscsak
olcsóbb mint pénzzé idehivni egy
n-drangú szinészt haknizni...."
Meghatódtam, és elgondolkoztam....Azért
jó dolog, ha harminc év munkája
nyomokat hagy a közegben....
Tovább »
Címkék: elismerés,, munkahely,, sajnálom
Természetesen bulvár anyag, de azért
tessék ezen is elgondolkozni.Mert
szerintem nagyon elgondolkodtató, és
természetesen nagyon vérlázitó is, és
nemcsak estére, hanem úgy általában.
A pekingi olimpián szépszámú
magyar sportolónk, amolyan népes, kisérős, magyar
küldöttség vett részt , aztán szerepelt
a versenyeken. A szereplés milyenségét
szándékosan nem minősitem, mert még
ma sem egyértelmű , sikeres volt-e, vagy
kudarcos, a felkészülés, a finanszirozás, vagy
a tehetség volt kevés, és csak
nagyokat mertünk álmodni...
Ha a legnagyobb sikert nem is,
de a legmegrázóbb élőképeket biztosan,
mi magyarok szolgáltattuk a
világmédiáknak az olimpiáról. Szerencsétlen
Baranyai János személyesen.Ő volt az
a súlyemelő sportolónk, akinek edzettség ide,
felkészülés oda, könyöke fordult ki a
rettenetes súly alatt, és az aláhulló
súly kettétörte a szó igazi
értelmében is karrierjét. Ritkán látni
ilyet, szörnyű volt ezt élőben és
ki tudja hány ismétlésben ujra, meg
ujra visszalátni.
Baranyai János nem rokonom, nem
ismerősöm. Annyi közöm van hozzá, hogy
más műfajban ugyan, de magam is
sportoltam. Az egyesületem szándékára,
pénztárcájára bizva azt, hogy az
illető szakvezetés szán-e ránk sportszert,
melegvizet, vagy éppen biztositást a
sportmunka/ mert ez nem szórakozás, ez már
munka/ alatt elszenvedett sérülésekért.
Tessék kapaszkodni! Az élolimpikonunk
sérülése a biztositónak háromezer azaz
3000- HUF pénzt ért. A MOB, aki majd
BOM-t akar rendeztetni, ezt
kiegészitette pontosan a százszorosával.
Nagyvonalú gesztus volt Schmidt Pál
úr részéről, hiszen az üres kasszából
nehezen telik rendkivüli kiadásra. Pont
úgy, ahogy a paralimpikonjaink dijai
is alig akartak összejönni. ...pedig
ez még tervezhetőbb is volt, mint
egy baleset. Csak a sportdiplomácia
zakatol. Meg némi gőzzel nyomott vér
a fejben....
Baranyai János a takarékos
ügyvitel vagy már a válság
áldozata lett? Mindenre futotta, csak
normális biztositásra nem? Mert gondolom
én, magyar barom , a biztositó aki
ekkora összeget dobott be fájdalomdijjul,
aranyfokozatú támogató.
Hogy van ez uraim? Mennyit
ér egy érem, azt már sokszor
publikálták, deklarálták sportfelügyelők, szakvezetők ,
vagy csak a sport okán
népszersűséget, hasznos publicitást remélő
politikusok. Uraim, arra válaszoljanak legyenek
szivesek: mennyit ér egy ember, egy
kettétört karrier....?
Tovább »
Címkék: kártérités,, mob, schmidt,, sport,
Világéletemben rajongtam a Porschékért.
Pedig nem igazán szépek, mondjuk egy
klasszikusan designelt olasz utcai
sportautó mellett kifejezetten "porschés"
formátumuk van, ami jelenesetben, ki
ejteni sem szabad, a csúnyácskát jelenti.
Van valami ebben a márkában ami
azért generációkon átivelve szabta
meg imagéját, arculatát a tipusainak.
Amikor kölyök voltam, még a nevét
se igen hallottam, csak az öregnek.
Amikor az első szakmámat tanultam már
sejtettem mi minden rejlett ebben
a stuttgarti emblémában, és az abban
a szerencsésnek mondható közösségben, akit
sokáig még mindig atyáskodva figyelt
a nagy mágus, Ferdinand Porsche . Az ősidők
, a világégés katnonai kuriózumai
mellett azért melléktermékként csak
úgy született a bogár-ős, vagy annak
tisztán funkcionális és egyben
elnyűhetetlen terepjáróváltozata a hires
"Kübel".
A kényszerű pihenő nem tartott
sokáig mert a sportműhely elsősorban
a hosszútávú versenyeken szerzett
megszámlálhatatlan diadalával , világverő
sorozataival nemcsak visszalopózott az
autórajongók szivecsücskébe, de méltó
etalont teremtett az összes konkurens
világmárkának is. A Porsche műhely
újra virágzásnak indulhatott!
A nagy öreg elment, de örökül
hagyta szimbolumát a műszaki
tökéletességet, a preciz egyszerűséget,
megbizhatóságot, és a mai napság oly
sokat emlegetett méregdrága-sport-luxus cimkéket,
ami sajnos hosszútávra elfeledteti
velünk a népautó és a porsche
név összekapcsolhatóságát. Sajnos sose lesz
porschém, de rajongani érte nem
kerül semmibe.
Válság ide, recesszió oda: cirka 30
milliárd forintba kerülő pazar
múzeummal állitanak a stuttgarti
örökösök ennek a márkának emlékművet.
Megnyitója a nagyközönség előtt
január 31-én lesz. 5600 négyzetméter, évi 200 ezer/!/
tervezett látogató és szinte az
összes klasszikus darab egy egy
igazi ereklyéje. Méltó emlékmű Ferdinand
Porsche munkásságának. Aki arrajár és
teheti nézzen széjjel, bizosan nem
fog csalódni.
És hogy mégszebb legyen az ünnep:
tegnapelőtt éjszaka Daytona Beachen a
klasszikus amerikai oválon 24 óra
alatt 735 kör, 4186 km megtétele után
a Porsche a nagy kontinensen is
visszavette az elsőséget hosszú idő után
az amerikai márkáktól. Igaz csak 0.16
másodpeccel/!!!!/ de a Porsche nyerő!
Tovább »
Címkék: ferdinand, museum,daytona, posche,, stuttgart,
Nem alakoskodom, ezért bevallom
hiszek a földönkivüli civilizációk
lehetséges létében. Persze mértékkel. Élvezem
a gondolatot, amivel el lehet játszadozni,
mi lenne ha....Nem keresek
megdönthetetlen bizonyitékokat se pro, se
kontra, de beleolvasgatok szakcikkekbe, néha
témábavágó könyvekbe, már ha elérhető
áron adják ki őket.
Ma már nem sikk ufókkal
foglalkozni, a kapcsolódó rejtélyek Bermuda
háromszög, a Mars titkai, sőt a
Tunguz meteor is "megfejtve", igy
maximum várhatunk türelmesen: mégis
bejelentkezik nálunk egyszercsak Arthur.
Daniken monolitjai, Nemere netes kutatásai
is kifutni látszanak, ma már nincs
új a Nap alatt...
Erre olvasom, egy müncheni tudós a
Nazca vonalak üzeneteit tette "ad
acta". Kiváncsivá váltam, mert ez sokáig
álló bástyája volt az ufóhivőknek, és
nemigen tudott a miértre, és a
hogyanra elfogatható választ adni a
hivatalos tudomány. Sokáig vártunk rá,
most aztán megkaptuk, tőmondatokban ime
az eredmény: a nazca vonalak
emberalkotta képződmények, rituális vallási
körmenetek lenyomatai, amit az
ősindiánok alakithattak ki, egyrészt
lekapargálva a vörösszinű vasoxidos
felső talajréteget, másrészt a sokszori
használattól, gyalogmeneteik során taposták
masszivkeményre. A kutató , Tomasz Gorka
szerint ez magyarázza a vonalakban
mérhető mágneses anomáliákat.
Nem vagyok szakértője a témának
ezért maradok a tényeknél: a nazca
vonalak időszámitás előtt 650...400
évvel képződtek. Magaslati fennsikon
találhatók Peruban, különböző geometriai
idomokat, szabályos vonalakból álló hálót
ábrázol, hosszuk 400/!/ km. A jelek csak
felülnézetből, és nagy magasságból láthatók
és értelmezhetők...A Nazca fennsik 1994
óta része a világörökségnek.
Nem kivánok kommentet füzni a
két szembenálló tényhalomnak. Mindenki
hitére, ufókkal szembeni elfogultságára,
vagy elfogulatlanságára hagyom a
döntést. Azt hiányos természettudományos
ismereteim ellenére is bizvást kijelenthetem,
a pucérlábú gyalogmenet ősindiánéknál
ritkán okozott mágneses anomáliákat.A
400 km nem vallási körmenetnek
szerintem még kanosszajárásnak is hosszú.
A bizonyos ábrákon való
körbekörbejárást még leveszem, de minek
mászkáltak keresztbe és kasul,
nyilegyenesen.És miért tették ezt, ha
csak istenek élvezhették mutatványukat
odafenn.
Maradjunk abban, ez a hir
egy világökörség, akkor már a
leszállópálya jobb tipp....
Tovább »
Címkék: nazca,, ökörség, tudomány,
Ma amikor pókhálósan, kicsit dideregve
indulna egy újabb savanyú hét,
amikor még vissza sem zökentünk
a hétvége kábulatából , minden fájó
mozdulatunk már bele is dermedt
a közlekedési dugóba.... Mert hát nem
mindenki naprakész az eseményekben. Pedig
ma bizony GÁZCSÚCS! van/volt....
A sok gazdasági, poltikai érintett
átruccant megvitatni , hogy tovább európa?
Szükséges is beszélni erről, mert
cudar idők jöhetnek még ránk
gáztalan népekre, valaki összeveszik más
valakivel, aztán befagynak a kapcsolatok,
meg a szerelvények. Ráadásul a
jelenlegi szerződés is kérész életű,
hiszen maximum egyévre szól.De ez
magaspoltika.....
Engem inkább kormányunk és
kormányfőnk karakánsága és egyben
köpönyegforgatása lepett/?/ meg, ahogy a
problémát percről perszre profi
szinten menedzselte, lekommunikáltatta.
Amikor kiderült, hogy a világ
végéig elég tartalékunk szószerint
ebben a tempóban három hét alatt
elég, jöttek a szigorú döntések. Leállitjuk
a nagyfogyasztókat!!!! Grrrrrr! Nem meglepő
hogy leáltak a válságágazatok
nagyüzemei is, pedig őket senki sem
erőltette...A Suzuki, ugyis mint az
autópiac recesszióját rezzenéstelenül türő
mi gyárunk, addigra már elbocsájtott 1200 ember
nélkülöző csarnokait azonnal leállitotta,
és kárát a gázhiányra fogta. Ugyanigy
tettek a cserép és téglagyárak, igy
aztán hiányhelyzet alakult ki a
tobzódó és rendeléshegyeket felhalmozó
épitőiparban.
Külön pénzért ugyan, de ipari
miniszterünk érdekeltségébe tartozó privát
cserépgyárát tovább is füthette, és
természetesen szemrebbenés nélkül termeltek
is a kemencék.
A kormány kijelentette: vis maior ,
kártéritést nem fizet senkinek! Punktum.
Olvasom ma, a GÁZCSÚCS hireit, Gyurcsány
Ferenc a kárt szenvedett országok
nevében kártéritést követel a kiesett
gáz miatt okozott gazdasági hátrányért.
Olyan kicsit ripacsos reakció volt
ez a gesztus, mert vagy az
egyik, vagy a másik döntése a
vezetésnek udvariasan minősitve nem
tökéletes. Olyan gesztus ez, amiért ismét
magunkra dühithetjük a csővezeték túlfelén,
mostanság már kiengesztelő gesztusokat
tevő szállitót. A közösségi szellem
nem egyenlő az arcátlansággal, de
félek tőle, ezt az egykor volt
barátaink is tudják. Akkor meg mi
szivjuk meg, fogyasztók, már megint.
Olyan ez, mintha egy potenciális
áldozaton először előre, aztán tolatva
is átGÁZolnának.
Tovább »
Címkék: dugó,, gázcsúcs,, köpenyegforgatás
Új fiú vagyok a csapatban, saját
normákkal, de mert közösségi játékot
vállalok, elfogadok irt és iratlan
szabályokat, normákat. Nem szokatlan számomra,
hogy valaki mindig belerondit az
élvezetbe. Ilyen világ ez... Ahol eddig
"versenyeztem" , ott a moderátor egy
ilyen seggfej miatt kilötte az
egész topicot, nem hezitált. Figyelmeztetett,
aztán lépett. Itt türelmet kért, és
nem siet megtenni. Nem sürgős
megmenteni egy oldal szinvonalát.../?/
Szólásszabdság van. Mindenki szuverén
joga elmondani ami a bögyében van.
Teheti, ma már gazdagon. Az eredmény
is mérhető: egy mikroközösség
jóérzéstől, jóizlésből adódóan felsziszzen,
tiltakozik. A makroközösségben ez a
jelenség sajnos meg megszokott. És
szótlanul, tétlenül és tehetetlenül
nézzük végig. Tök mindegy közömbösségből,
vagy gyávaságból, de nem tudunk, nem
merünk hangot adni nem tetszésünknek.
/Milyen furcsa a párhuzam, nem
ötlik fel ebbe némi nemzeti
mentalitás, némi áthallás a nagybetűs
életünkből?/
Most is azon vajudunk, mi legyen. Addjuk
-e fel eddigi szokásainkat, esetleg
ilyen vagy olyan formában
tiltakozzunk valaki felé, és közben
tehetetlenül sodródunk a végkifejlet felé.
Mert ne gondolja senki, hogy az
ezt az oldalt /is/ megzavaró és
azonnal szinte megsemmisitő köcsögöt
ki lehet majd takaritani. Holnap is,
holnap után is meg fog jelenni, ahogy
irta, ameddig két méter föld nem
lesz rajta....Ha csak ezen múlna? De,
és ez megintcsak törvényszerű: holnap
lesz másik, egy új magyar
provokátor és kezdődik majd minden
előlről.
Szerintem a sztrájk , bár csatlakoztam
hozzá, veszélyes , mert pont ezzel
kap majd teret, hogy eluralja a
megszállt és szellemi mocskával
agyonfertőzött birodalmát. Irni kéne, ugyanúgy, mint
eddig. Olvastam már korábban is,sok
szinvonalas és komoly tartalmú
anyagotokat.. Nem szabad hagyni , hogy ezek
elvesszenek! Ha mindenki teszi a dolgát,
úgy mint eddig, vagy kicsit még
aktivabban, nem tünik fel, hogy egy
rovar időnként foltot hagy a
virtuális papiron. Akit meg a folt
érdekel?- hát izlés dolga.
Új sztrájkot hirdetek Nektek! A
pozitiv cselekvés sztrájkját. Seperjük le
a mocskot saját munkáinkkal, és
hallgassuk agyon a "vén bolondját" !
Csatlakozzatok!
Tovább »
Címkék: blogter,, közösség,
Már megint vizet prédikálnak....és
szokás szerint hülyitenek. Miközben minden
luxuskiadását a kormányzat leállitotta/?/,
a pénzügyi tárca úgy vágott ki
az ablakon 20 millát új kocsikra ,
mint a szél. Érthető, hiszen az
indoklás szerint már hülyére voltak
hajtva, 300...400 ezer km-is benne
volt az elődökbe...
Nem nehéz fejszámolást kell
elvégezni hozzá, ezek a kocsik cirka
négyévesek voltak, akkor zajlott le a
flottában való minisztériumi kocsicsere,
ami annyi mint....kb 80...100 ezer
km/év.Az pontosan tizszer/!/ annyi, mint
amit nagyjából egy átlagos hazai
autós teljesiteni szokott ugyanezen
idő alatt.
Több dolog is elgondolkodtató. Az
valóban tény, hogy dolgos szakma egy
miniszteré. Az is tény sokat kell
utazgani. De úgy tudom, hogy a
határon túlra ezeknek a VIP
vezetőknek ritkán kell céges autóval
zötykölödni, max Bécsig, Prágáig, messzebbi
célokat kormányzati vagy menetrendszerű
légi járatokkal érnek el. Az is
tény, akármennyi is a válság
okán a tárgyalni , ülésezni való a
Parlamentben, a Pénzügyminisztérium még
kerülővel sincs ilyen messze. Bizonyitékul
csak megemlitem: az a bizonyos
szarvasbőr táska is mindig hagyományosan,
gyalogosan jut el az ország házába...
idén már vagy harmadszor.
Tessék tovább számolgatni: ha
minden munkanapját a miniszter úr
itthon töltötte kicsiny honunkban,/ ami
nem igaz.../ és természetesen minden
munkanap kénytelen volt vidékre
utazni, akkor is kb naponta min.
Kecskemét oda-vissza, maximum Szeged
oda-vissza távot kell teljesiteni. Szóval
mennyi is a futásteljesitmény?
Van egy összeesküvés elméletem: nem
lehet hogy valakinek éppen szükség
volt a cimborák között egy
megkimélt Audi 6 turbora, meg bevásárlókocsiként
egy Passátra?Végül is egy ilyen
agyonhasznált autót már a pártállam
idején is szaré-hugyé lehetett
szerezni a pártgarázsokból. Persze nem
mezei halandónak... Ugyan miben különbözne
a ma vezetőinek etikája....
De lehet hogy tévedek. Lehet , hogy a
menetlevélen összeadott alacsony
számokhoz nincs hozzászokva hazánk
pénzügyi zsenije? - igy aztán elegánsan
előre üzent a parádéskocsisnak, mint
egy étterembe szokás a fizetőpincérnek ,
Józsi kerekitse felfelé, a többi a
magáé. Igy is lehet mulatni, elmulatni
egy országot...még utóljára.
Tovább »
Címkék: audi,, hazudozás,, pazarlás, pénzügyminiszter,
Olvasom az egyik portál "deluxe"
rovatát , mert érdekel, mert élvezem ,
hogy a kivülállóság fölényes
lazaságával tudom élvezni a megirtakat,
ergo közvetlen érintetlenségem
hiányában kárörömmel élvezem az egyébként
emberarcú kapitalizmus gyülekező
viharfelhőit.
Nemrég azt olvastam, a fogyasztói
túlmohóság nagyban közreműködött a ma
tobzódó világgazdasági válság
kialakulásában, és ennek most fényes
bizonyitékával szembesültem a friss
luxusautós hiranyagban/ megjegyzem: suzukim
tizenharmadik évét tölti idén, igaz a
benzinárváltozások miatt megkimélt
futásteljesitményben vészeli aggkorát, de
azért összeszorult a gyomrom./
Aggodalom gyürte ráncosra homlokom 49
évének egyébként sem sima bőrtokját,
és mert a benzingőz már ifjú
korom óta része életemnek, ezért hát
illett elkeserednem.
A nagymultú Bugattiról van szó
ugyanis. Hát nem egy népautó. A
Bugatti Veyron meg különösen nem az.
1000 lóerő, 1000 newtonméter, 1 000 000 euro.
Amolyan nagyon leg....Azt sem tudom
minek, azt sem tudom kinek, meg azt
sem tudom mire tervezték és épitették
ezt a méregdrága szörnyet, de nem
is szánták tömeggyártásra...
A szépsége ár/értékarányos, amolyan "
ennyiért már szép is lehet
akár" kérdéskör. Nekem speciel tetszik.
Gondolom qurvára érdekli a létrehozóit.
A tipust először 300, aztán további
150 kabrióval kiegészitve tervezték , de
ebből 50-re még nincs gazda a
földgolyóbison.
Elborzadok. A világ egyik legdrágább
sorozat-sport-luxus-cupéja a kutyának sem
kell? Pedig már az előjegyzésben az
akkori 300 darabból 220 darabra
kifizették az előleget. Most meg a
márkakereskedőkre fog rározsdásodni a
speciál fényezésű csoda 50 darabja? Hát
mi ez, ha nem a túltermelés
újabb eklektikus példája...?
Abba is belegondolok: a gyár
talán száz-százötvenfős kollektivája is
a kudarc miatt most kollektiv
létszámleépités áldozata lesz, és
továbbszaporitja majd a munkanélküliek
savanyú kenyerét evő seregét...Belegondolni
is szörnyű.
Ha már a válság a nagyon
gazdagokat is sanyargatja, és
megszoritásokra ösztönzi, az szivszoritó élmény.
Azért magyar szivem egy cseppet
tud örülni is: igaz arab származású,
de hazánkban élő vállalkozónk is
enyhitett ennek a cégnek a
katasztrófális helyzetén. Ha ő nem nyúlt
volna a pénztárcájába, ma a
gyárudvaron 51 lenne az eladatlan
autók száma...
Ps: Ezt köszönetemül amolyan
jutalomjátékként ajánlom mindazoknak, akik
biztattak a további fáradtgőzöm
leeresztésére e helyen is.
Tovább »
Címkék: autó,, bugatti,, magyar, válság,
