Kötelező összegzés
Már nincs egy fél nap, és magunk mögött hagyhatunk végre egy évet, megint, végre. Egy olyan évet, amit boldogan fogunk felejteni, miközben titokban tudjuk, még ez is jobb volt, mint amilyen a következő lesz.
A nagypolitikához nem értek szerencsére, ezért kurvára nem akarok azzal foglalkozni hogy egy linzi ápolt elszabadulva drótjairól tobzódik ma szebbreményű országomban, és miközben nemzeti bőrizomtömlőhöz hasonlítható sleppje a saját nyálában csúszva lihegje , csaholja körül a kötelező bukást, még szavaz és szavaz, csak hogy megdolgozzon a képviselői juttatásokért.
Még szerencse hogy nem érdekel a nagypolitika, ezért örülök hogy 360 napot dolgozhattam végig úgy, hogy a kutyát nem érdekelt politikai hovatartozásom. Adtak munkát, mert amit csinálok, ahhoz értek, volt aki adott papírt is róla, csakhogy azok is elhiggyék , hogy értek hozzá, akik még nem mertek munkát adni, szóval szépen fejlődtünk is azidő alatt , míg a nagy nemzeti kisvállalkozásbarát szent-jobb mindössze azon munkálkodott, hogy bármelyik felére is álljak a nagy nemzeti véreres fasznak, azt munkaadóként, munkavállalóként, vállalkozóként és polgárként, vagy csak úgy, ahogy kebelbarátom a szopott gombóc formájú nagy nemzeti szóvivőnk aposztrofálná: a zemberként jól megszívjam.
A vártnál jobbra sikeredett a túlélés, és sokan most könnyezik ezt a sikert...
A könnyezőket leszarom, az őszintén gratulálókat köszönettel fogadom.
Szerencsére az utóbbiakból gyűlt össze az év végére több.
Munkás évünk volt, mégdolgosabb lesz.
Szerényen bizakodom benne, az elvetett mag egyszer csak teremni fog...
Én nem adhatom be boritékolva a minisztériumba az időzített bombaként ketyegő felmondásom a szebb jövő reményében, és miközben végtelenül egyetértek követeléseikkel, nekem sem marad más lehetőségem, minthogy kiárusítani tudásomat, munkámat a külföldnek.
Mert ameddig itthon , és tisztelet persze a kivételnek a gátlástalanságból, a másoláskényszerből élősködő tehetségtelen konkurencia virul, a zsebbe vásárolt uram-bátyám beszerzők uralkodnak, addig tisztességes piacról, piaci versenyhelyzetről nehéz értekezni. A fenti terület maradjon a Murányi utcai mesterembereké, mert övék a zehernyés vásárlók országa.
Ez az ország mindent beáldozott évtizedekre. Mindenkit beáldozott évtizedekre.
Az áldozat eddig még nem járt vérrel, az oly sokat emlegetett patakvérrel.
Eddig.
Most azonban úgy hiszem, fordulóponthoz érkeztünk. Aki a jövő évet bátran felvállalja, és bizakodással kezdi, vagy nagyon gazdag vagy rém ostoba. Olyan év fog ránkköszönteni, hála a kétharmados birkanyájnak, ami még ebben az országban a Terror házában sem volt érzékelhetően bemutatva. Se gazdaság, se szociális érzékenység, se jövőkép, se demokrácia... Bolseviktorizmus.
Ez vár ránk.
Csak tanácsolom: Aki teheti el innen, míg nem késő
Akinek nincs rá módja, annak csak irgalom marad.
Részemről , mert nem értek a nagypolitikához: csak szánalom azoknak akik ezt választották, és kívánom, 2012-ben jusson még nekik is napi egy tál meleg étel az ingyensorban karácsonykor.
Boldog Újévet Magyarország!
- 2011-12-31 13:14:07
- Tagore
- (hozzászólások: 13) Hozzászólás RSS
Ennyire nem lehet senki hülye.
Hogy azt gondolja, kifejezetten az egy kormány célja, hogy nyomorulttá tegye az embereket. Miután az emberek velük válttatták le a gyűlölt múltból eredőket.