A bevásárló autó
A második autó a családban mindig anyué. Hogy legyen mivel leugrani a sarki boltba egy zacskó lisztért, ami kimaradt a bevásárlásból, hogy legyen mivel elvinni a srácot, oviba, isibe, vagy az éppen aktuális külön órára, hogy legyen mivel elgurulni a fodrászhoz, a szoliba , vagy csak hogy legyen mivel gurulni, mert az olyan trendi. Szóval nyugat-európai mintára , a praktikum okán van a kettedik, gondolnám én : kicsi, gazdaságos, amolyan női verda.
Elfér a ház előtt, könnyű vele parkolni , nem jelent nagy problémát , ha urambocsá' a zasszony bénaságból lekoccolja, vagy meghúzza a fényezést, az övé, használja , vigye, hiszen apu ugyis tudja, a tündi-gazdi nem egy "nikilauda"
Valamikor a Matra-Simca Ranchonál kezdődött és azt hittem celebjeinknél fejeződött be a luxus-terepjáró őrület. Azokról a felettébb praktikus batárokról beszélek, amiket a kocsidban ülve csak küszöbmagasságból szemlélhetsz, van neki négy buzinagy kereke, legalább kályhacsőnyi kipufogócsöve, 150, de inkább 200 lóerős motorja, lehetőleg körbe-körbe sötétített üvege, és van /neki, na milye van neki?/ minimum 20...25 millás vételára van neki.
Eleddig azt hittem, hogy csak szűkebb lakókörnyezetem sajátossága,/ értsd alatta a jóval az országos átlag feletti , egy négyzetméterre eső milliomos potentát őslakost/ hogy feltűnően nagy számban botlom bele BMW X3, X5 , Porsche Cayenne vagy Audi Q7 tipusjelű luxusszörnyekbe, de nem. Naponta gázolok keresztül átlóban a fővároson, és ilyen elitnegyedekben is, mint példának okáért a "nyócker", bizony előfordul a jelenség.
Kétségtelen tény, sok praktikuma van egy ilyen járműnek. Mindenekelőtt a mérete. Tekintélyt teremt a közlekedő társak népes táborában, és amerre halad ott pánikszerűen húzodak félre, adnak utat a "nagytestvérnek", mert ugye jobb a béke. Nem akadály a kátyu, a padka, vagy bármely természetes vagy épített akadály, ugyismint járdasziget, terelőtábla, kukaedény, gyalogos / sic / , a lényeg a biztonságos tovahaladás egy meghatározott és gondolom a mérettel, tekintéllyel arányos nemesebb uticél felé. Egy ilyen monstrumban elmúlhat a kormány mögötti szorongás, hiszen a jármű maga a megtestesült biztonság, a négykeréken gördülő magabiztosság, a sikeresség és tehetség, mitöbb, az a fölényes tudat: I'm King of the Road, vagy pontosabban I'm Queen of the Road. Kellene egy ilyen matrica hiánypótlásul.
Nem tudom feltűnt-e bárkinek, vagy csak én vagyok ilyen irigy és szőrszálhasogató egyszerre, de szinte 99 százalékában az eseteknek ezeket a "kecses" , "könnyűléptű" szekereket huszonéveit nehezen taposó, tűsarkúban és segget is aligtakaró miniszoknyában versenyző, napszemcsis szőkék hajtják, a tipusra jellemző minden sztereotip tulajdonságukkal a természet hatalmátol megáldva vagy verve , kinek-kinek izlése szerint.
Nem is lenne baj, ha a tükrön fityegő dobókocka, vagy a keresztes rózsafüzér mellé dekorációként jelennének meg mondjuk az anyósülésen, vagy direkte szétrakott lábakkal a pamlagnak is beillő hátsó ülésen ezek a cicababákok, de sajnos a kormány mögött villognak az aputól kapott cukikocsiban és ez így ebben a párosításban komoly veszély, sőt életveszély más, az oszágúton haladni vágyó számára.
Félreértés ne essék, nem általában a női sofőrökkel van bajom, mert akad köztük egyenrangú partner is. De ezt a típust , és ezt a párosítást max zárt pályás körülmények között, csakis egymásellen versenyezve engedném vezetni..., hulljon csak a férgese!
- 2010-09-04 08:00:27
- Tagore
- (hozzászólások: 85) Hozzászólás RSS
DE bizony a női vezetőkkel van bajod, hiszen a zasszony nem egy nikilauda, a szőke nők meg alapból nem tudnak semmit, nemhogy vezetni, és az irigység kapanyele is kifigyel.